A post mortem fényképek a megrendült self képtárgyai. Az eleven test és a tetem intencionális viszonyáról, közös megmutatkozásáról, megörökítéséről van szó. A társ, a gyermek, a családtag, a rokon teteme iránti "tiszteletlenségnek" tűnik számomra. Az élők kétségbeesésének képei.
A fűző XIX. századi. Ez előtt nem fűzőt viseltek, hanem derekat és társaikat...
És a fűzők, derekak, pruszlikok maguk nem okoztak deformitást, hanem a különféle tömők, implantátumok tették.
Az angolszász irodalom teljesen korrekt, érdemes azt alapnak venni. Mi itt Magyarországon erősen a felszínt (szó szerint is) karcolgatjuk, mikor öltözéktörténetről írunk.
Tárgy: Nordic Walking a gondolatok a diktafon új műfaj születik
Kedves Lotti!
Bisztrai György Nordic Walking sportoktató vagyok, s úgy tapasztalom, hogy e sport gyakorlása közben, új, tiszta gondolatok jönnek, amelyeket - gyaloglást nem abbahagyva - diktafonra érdemes mondani.
Lendületes gyaloglás, és közben vázlat "írás", történet kitalálás, s mindezt néhány kilométerenként diktafonra rögzíteni, majd otthon a hangfájlok értékes részeinek a legépelése.
Új műfaj születhet: a "Gyalogló novellák" ... "Mozgás Esszék" ... "Lábra-kapott Mesék" ... "Lábon kihordott történetek" ... kéziratok mellett "Lábiratok" születhetnek, ... "Sem kéz sem lábiratokat nem őrzünk meg" írja majd egyszer a kiadó, ... "Gyalogló blogoló" . ... stb.
Az eredmény: a gondolkodó, író elme, ember, vágyakozik írni, alkotni, adni, ... s ezért fogja a botjait és elmegy a kedvenc gyalogló pályájára és lendületesen nekifog a gyaloglás közbeni írásnak!!!
Tapasztalatból írtam ezeket, úgy, hogy nem ülök, hanem állok a billentyűtábla előtt.
Üdvözlettel és köszönettel az írásaiért a Nőnapon, 2020 március 8.-án a sashalmi 4 km-es Nordic Walking pálya mellől.
De, erotikus jellege volt, azért tették ki. Azért ez nem volt akkoriban annyira mainstream, és a felsőbb úri körökből nem került át az alsóbb társadalmi osztályokhoz, legfeljebb a kéjhölgyek körében. (A kis jégkorszak idején járznk, amikor könnyen tüdőgyulladás lett a vége a mellmutogatásnak.) A nem erotikus jelentést és társadalmi vonatkozást az ókori minószi viseletben kell keresni, érdekesebb lett volna arra a viseletre a kérdéseidet megfogalmaznod.
Á, ez tök jó. A férfiaknál nem tiltja semmi, tehát tuti diszkrimináció van itt, már megint rákényszerítenek a nőkre valamit, titkolniuk kell. A melltartóról persze még ma is mondják sokan, hogy a célja nem a takargatás és a divat, hanem a védelem, mert a mell sérülékeny, nem túl jó, ha himbálózik. Amíg szabaddá volt téve, addig a férfiak hibásak voltak, mert nézték, belekényszerítették a nőket mindenbe. Manapság már a melltartóra is azt mondják, ennek semmi értelme, mocskos férfiak, miért kell ezt rákényszerítenünk, tök kényelmetlen és hasztalan. A mell elrejtése? Mocskos férfiak, csak ránk kényszerítik hogy takargassuk. Aztán aki nem takarja el, és találkozik valami idiótával, aki ezt másképp értelmezi, akkor mocskos férfiak.
Az a helyzet, hogy egy értelmes férfi ilyesmiket nem csinál. Nem gondolja, hogy bármit is kötelező lenne tenni, nem igazán érdekli a mell és mellbimbó mibenléte, és ő maga se mászkál akárhol egy szál gatyában, csak mert nem tiltja törvény, hogy a melle szabad legyen. Nem gerjedünk be akármilyen mell láttán, pl. egy festményt nézve, mert az csak egy festmény. Ellenben a nők keblei igen szépek, ha alkalmas a helyzet, lehet bennük gyönyörködni. Találja meg mindenki azt a módod, ahogy kényelmesen, magabiztosan, biztonságosan és elegánsan tud kinézni a mindennapokban ahelyett, hogy mindent egyenlőre akarnának hozni, és mindenért a férfiakat hibáztatnák. Nem kell mindent általánosítani, nem lesz sose két egyforma nő, mindenkinek megfelelő választás.
Véleményem szerint a mellbimbók takargatása előnyösebb, na nem úgy, hogy egy 1x1 centis területet kitakarnak, hanem az egész mellet. A mell sérülékeny tud lenni, táplálékforrás, védjük meg a mindennapokban. Ezen kívül erogén zóna tud lenni, ezen érték megőrzése pedig fontos, izgalmas a megfelelő emberrel megfelelő időben.
Ha 500 év mulva valaki megtalálja az idei internetarchívumot meg fogja állapítani, hogy a kétezres évek embere teljesen természetesnek vette a nemiszervek és ezzel párhuzamosan a nemi élet teljesen nyilvános bemutatását. Persze talál majd pár konzervatívabb oldalt is de az archivúm nagyobb felében minden helyzetben történő dugást fog látni amiből a fenti következtetést lesz kénytelen levonni.
A festmények értékelésekor érdemes megfontolni, hogy a művész láthatóan mindegyiken, khm, idealizált formában mutatja meg alkotása tárgyát. Inkább tippelnék arra, hogy ez csak történelmi instafilter, valójában soha nem mutatkoztak így, de festményen örömmel látták viszont önmaguk (sosem volt) idealisztikus ifjú mását.
@Valóság nevű unokahúgotok: "egyszerű utánzóforma" - A közelmúltban találkoztam egy másik megközelítéssel (a forrására nem emlékszem, bocsi). Ennek a lényege emlékeim szerint így sommázható: Az emlősök közül gyakorlatilag csak ez embernél van "jelen" folyamatosan a mell (kivéve pár tejadásra tenyésztett állatot, de hát ugye a tenyésztés sok mindenre képes). Amikor kell, amikor táláplálja az utódot kiteljesedik - egyébként pedig visszahúzódik. Ez utóbbi evolúciós szempontból logikus is, hisz mind menekülni, mind a zsákmányra vadászni könnyebb nagy, lengedező emlők nélkül. A folyamatosan "jelen lévő" mellnek evolúciós hátránynak kellene hát lennie - ám az embereknél mégis kialakul - nyilván nem véletlenül. Egyrészt az ember csoportokban él, megosztja a feladatokat, ez az egész menekülős vadászós dolog másodlagossá válik. Másrészt az elmélet az mondja, hogy az állandó dagadó emlő funkciója lehet, hogy ránézésre ne (vagy legalábbis ne könnyen) lehessen eldönteni, hogy a nő épp szoptat-e? Ekként az utódnemzés célja szerint a sok egyforma (mármint mellel rendelkező) nő hasonló esélyekkel indul.
@Valóság nevű unokahúgotok: Ahol nem tabu a női mell látványa és úgy általában a meztelenség, ott akár teljesen meztelenül is járhatnak az emberek (férfiak himbálódzó pénisszel) az nem okoz gerjedelmet másokban. Természeti népeknél például. De Japánban is még a 20. században is voltak olyan falvak, ahol a nők is halászattal foglalkoztak és egy ágyékkötőben dolgoztak, fedetlen mellekkel, nem volt ez tabu, nem is okozott izgalmakat senkiben.
Ahol a nőket bebugyolálják csadorba, ott meg a tussal kihúzott női szemek, a kivillanó boka bármi izgalmat kelt.
Semmi gond a mellbimbókkal, szerintem a nőknek joguk van pont úgy melleiket közszemlére tenni, mint a férfiaknak.
Pubertás előtt simán járnak strandra felsőrész nélkül a kislányok. Aztán ahogy megjelenik valami kis göböcske, a szülők eltakarják. Pedig nincs semmi takargatnivaló.
Vicces tény, hogy - egyre disztingváltabb formában - a lactatio jelenetének ábrázolása a barokkon át egészen a rokokóig és a 19. század elejéig felbukkan a főleg egyházi művészetekben. (Ma pedig egyes szuperhősnőknél él tovább az amerikai képregényekben) ih0.redbubble.net/image.56008051.2495/flat,1000x1000,075,f.u2.jpg
Ki szeretném egészíteni azzal, hogy a 11. század végén is mutatkozott divatja a mellbimbók szabadon hagyásának. Ez nem mellékesen a cluny mozgalomhoz kötődik és annak elterjedéséhez. (Legalábbis Nyugat-Európában ekkor kezdődött Szűz Mária, mint Isten anyjának kultusza is...). Ez a Lactatio Bernardi (Arra az eseményre emlékeztet, hogy Szent Bernard egy látomásában Jézus tejtestvérévé vált... Mj.: nem volt éppen szerénytelen, azt meg kell hagyni). Állítólag divatkövetkezménye is volt (a 12. században népszerűvé vált, hogy a kegyes hölgyek lyukat vágtak ruhájukba azon a bizonyos ponton és felhajtották azt, szabadon hagyva az ominózus dolgot). de.wikipedia.org/wiki/Lactatio#/media/Datei:BernhardClairvaux_Lactatio_SourceUnknown.jpg
Érdekes poszt, éppen nemrég volt ez beszédtéma barátaimmal.
Azt hiszem, a női mell és a mellbimbó láttatása vagy eltakarása három szempontból értékelhető, kulturálisan, azaz egy társadalom szokásai felől, aztán mint szexuális ingerkeltő és végül mint személyes hozzáállás.
Az elsőről a poszt is szól: egy közösségben miféle képzetek, szimbolika társul ehhez. Ez nagyon radikálisan tér el és időben is - akár nagyon rövid idő alatt is - alapvető változás lehet benne.
A második inkább etológiai jelenség: vannak olyan nézetek, amelyek a női mell mai formáját egy érdekes evolúciós szelekciós hatás "termékének" tudják be: egyszerű utánzóforma, amely a felegyenesedés után "pótolta" a nők fenekét. (Ezt nem részletezném, akit érdekel, utánaolvashat a témának, akár a támogató véleményeknek, pl. Desmond Morrisnál, akár az ezt kritikával fogadó nézeteknek.) Így a fedetlen mellek, mellbimbók szexuális ingerkért hatnak - különösen úgy, hogy a társadalom szokásai szerint általában "tabusított" a mindennapokban a mellek szabad látványa. És ami "tabu" annak hangsúlyosabb a vágykeltő hatása. (Vannak társadalmak, ahol a mellek fedetlenek, ott önmagában a mell látványa nem vált kis direkt szexuális vágyakat - ez átvezet az első, azaz kulturális, szocializációs aspektushoz.)
Végül van egy személyes elem is: ki hogyan érez ezzel kapcsolatban, kinek és mikor van és mikor nincs diszkomfortérzete, ha szabadon vannak a mellei. Én magam pl. nem "tenném ki" őket munkahelyi, vagy akár utcai, hétköznapi szituban, de ha szoptatós lennék, akkor valószínűleg simán megtenném nyilvánosan is. Ugyanakkor magánéleti helyzetekben nem zavar, ha fedetlenek a melleim, pl. nyaralásoknál, strandon.
A post mortem fényképekhez használt kitámasztó (és egyéb) módszerek egyáltalán nem morbidak (ahogy elhunyt hozzátartozók fényképezése sem az), egyszerűen a téma egyéni jellege miatt alkalmazott szükségszerű megoldások. Egyébként még a cikkben említetteknél is voltak érdekesebbek, pl. amikor a már lecsukódott szemhéjra ráfestették a szemeket. Kellettek az ilyenfajta "trükkök", ugyanis akkoriban nagyon drágák voltak a fénykepek, ráadásul az ilyen fotók egyfajta dokumentumokként is szolgáltak az elhunytakról, emlékként a hozzátartozóknak.
(Ráférne a szövegre egy kis helyesírás-ellenőrzés! Komolyabban vehető lenne...)
Utolsó kommentek:
gigabursch 2022.05.17. 07:29:11
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
gigabursch 2022.05.17. 07:26:33
Az biztos, hogy nyeregben, megfelelő szorosságú alsónadrág nélküli lovaglás az erős herekéküléshez vezet.
Bejegyzés: Miért nem hordtak a nők évezredekig bugyit?
Fredddy 2022.05.16. 21:59:58
Bejegyzés: Miért nem hordtak a nők évezredekig bugyit?
alöksz róz 2022.05.16. 20:32:42
Bejegyzés: Miért nem hordtak a nők évezredekig bugyit?
Zoltán Véry 2021.11.02. 10:10:08
Bejegyzés: A fényképészet történetének morbid emlékei: a "post mortem" fotográfiák
R2D2 & C3PO 2020.08.19. 16:06:08
És a fűzők, derekak, pruszlikok maguk nem okoztak deformitást, hanem a különféle tömők, implantátumok tették.
Az angolszász irodalom teljesen korrekt, érdemes azt alapnak venni. Mi itt Magyarországon erősen a felszínt (szó szerint is) karcolgatjuk, mikor öltözéktörténetről írunk.
Bejegyzés: Az implantátumok előtt: a női test (de)formálásának története I.
Nordic Walking 2020.03.08. 06:50:33
Kedves Lotti!
Bisztrai György Nordic Walking sportoktató vagyok, s úgy tapasztalom, hogy e sport gyakorlása közben, új, tiszta gondolatok jönnek, amelyeket - gyaloglást nem abbahagyva - diktafonra érdemes mondani.
Lendületes gyaloglás, és közben vázlat "írás", történet kitalálás, s mindezt néhány kilométerenként diktafonra rögzíteni, majd otthon a hangfájlok értékes részeinek a legépelése.
Új műfaj születhet: a "Gyalogló novellák" ... "Mozgás Esszék" ... "Lábra-kapott Mesék" ... "Lábon kihordott történetek" ... kéziratok mellett "Lábiratok" születhetnek, ... "Sem kéz sem lábiratokat nem őrzünk meg" írja majd egyszer a kiadó, ... "Gyalogló blogoló" . ... stb.
Az eredmény: a gondolkodó, író elme, ember, vágyakozik írni, alkotni, adni, ... s ezért fogja a botjait és elmegy a kedvenc gyalogló pályájára és lendületesen nekifog a gyaloglás közbeni írásnak!!!
Tapasztalatból írtam ezeket, úgy, hogy nem ülök, hanem állok a billentyűtábla előtt.
Üdvözlettel és köszönettel az írásaiért a Nőnapon, 2020 március 8.-án a sashalmi 4 km-es Nordic Walking pálya mellől.
Bejegyzés: A fényképészet történetének morbid emlékei: a "post mortem" fotográfiák
automaton_aliza · http://antiquefashioncompany.blog.hu/ 2019.11.12. 19:20:42
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
klenium 2019.06.16. 09:04:48
Az a helyzet, hogy egy értelmes férfi ilyesmiket nem csinál. Nem gondolja, hogy bármit is kötelező lenne tenni, nem igazán érdekli a mell és mellbimbó mibenléte, és ő maga se mászkál akárhol egy szál gatyában, csak mert nem tiltja törvény, hogy a melle szabad legyen. Nem gerjedünk be akármilyen mell láttán, pl. egy festményt nézve, mert az csak egy festmény. Ellenben a nők keblei igen szépek, ha alkalmas a helyzet, lehet bennük gyönyörködni. Találja meg mindenki azt a módod, ahogy kényelmesen, magabiztosan, biztonságosan és elegánsan tud kinézni a mindennapokban ahelyett, hogy mindent egyenlőre akarnának hozni, és mindenért a férfiakat hibáztatnák. Nem kell mindent általánosítani, nem lesz sose két egyforma nő, mindenkinek megfelelő választás.
Véleményem szerint a mellbimbók takargatása előnyösebb, na nem úgy, hogy egy 1x1 centis területet kitakarnak, hanem az egész mellet. A mell sérülékeny tud lenni, táplálékforrás, védjük meg a mindennapokban. Ezen kívül erogén zóna tud lenni, ezen érték megőrzése pedig fontos, izgalmas a megfelelő emberrel megfelelő időben.
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
eßemfaßom meg áll 2019.06.16. 08:49:20
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
gigabursch 2019.06.16. 08:03:11
Szép összeállítás a festményekböl.
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
Larrikin 2019.06.16. 02:52:42
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
szita szita péntek 2019.06.15. 18:43:05
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
acycloren 2019.06.15. 16:58:16
Ahol a nőket bebugyolálják csadorba, ott meg a tussal kihúzott női szemek, a kivillanó boka bármi izgalmat kelt.
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
acycloren 2019.06.15. 16:50:52
Pubertás előtt simán járnak strandra felsőrész nélkül a kislányok. Aztán ahogy megjelenik valami kis göböcske, a szülők eltakarják. Pedig nincs semmi takargatnivaló.
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
Timár Lénárd 2019.06.15. 16:50:22
ih0.redbubble.net/image.56008051.2495/flat,1000x1000,075,f.u2.jpg
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
Timár Lénárd 2019.06.15. 16:46:42
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
Valóság nevű unokahúgotok 2019.06.15. 16:12:32
Azt hiszem, a női mell és a mellbimbó láttatása vagy eltakarása három szempontból értékelhető, kulturálisan, azaz egy társadalom szokásai felől, aztán mint szexuális ingerkeltő és végül mint személyes hozzáállás.
Az elsőről a poszt is szól: egy közösségben miféle képzetek, szimbolika társul ehhez. Ez nagyon radikálisan tér el és időben is - akár nagyon rövid idő alatt is - alapvető változás lehet benne.
A második inkább etológiai jelenség: vannak olyan nézetek, amelyek a női mell mai formáját egy érdekes evolúciós szelekciós hatás "termékének" tudják be: egyszerű utánzóforma, amely a felegyenesedés után "pótolta" a nők fenekét. (Ezt nem részletezném, akit érdekel, utánaolvashat a témának, akár a támogató véleményeknek, pl. Desmond Morrisnál, akár az ezt kritikával fogadó nézeteknek.) Így a fedetlen mellek, mellbimbók szexuális ingerkért hatnak - különösen úgy, hogy a társadalom szokásai szerint általában "tabusított" a mindennapokban a mellek szabad látványa. És ami "tabu" annak hangsúlyosabb a vágykeltő hatása. (Vannak társadalmak, ahol a mellek fedetlenek, ott önmagában a mell látványa nem vált kis direkt szexuális vágyakat - ez átvezet az első, azaz kulturális, szocializációs aspektushoz.)
Végül van egy személyes elem is: ki hogyan érez ezzel kapcsolatban, kinek és mikor van és mikor nincs diszkomfortérzete, ha szabadon vannak a mellei. Én magam pl. nem "tenném ki" őket munkahelyi, vagy akár utcai, hétköznapi szituban, de ha szoptatós lennék, akkor valószínűleg simán megtenném nyilvánosan is. Ugyanakkor magánéleti helyzetekben nem zavar, ha fedetlenek a melleim, pl. nyaralásoknál, strandon.
Bejegyzés: Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy
arncht 2019.04.30. 11:57:55
Bejegyzés: Melltartótörténelem
Fotósképző · fotoskepzo.hu 2019.04.29. 14:02:12
(Ráférne a szövegre egy kis helyesírás-ellenőrzés! Komolyabban vehető lenne...)
Bejegyzés: A fényképészet történetének morbid emlékei: a "post mortem" fotográfiák