Nem hétköznapi asszonyok I.
Madame Maintenon: koldusból királyné
Madame de Maintenon, született Françoise d’Aubigné élete elősorban rendkívüli íve miatt érdekes. Apja egy elítélt csaló és erőszaktevő volt, Françoise maga is egy börtönben szültetett. Gyermekként megjárta Martinique szigetét és az utcák nyomorát. Felnőtt korára egy megnyomorodott drámaíró özvegyeként és egy ünnepelt színésznő szeretőjeként a párizsi szalonok kedvencévé vált. Végül az egyik legnagyobb hatalmú király, XIV. Lajos feleségeként fejezte be életét, s még az európai történelem alakulásába is beleszólást nyert.
Françoise apja, Constant d’Aubigné egy romlott alak volt, akinek számláján az évek alatt a nemi erőszaktól a hamiskártyázásig sok minden összegyűlt, mire végre lakat alá került. A börtönben elcsavarta az igazgató lányának, Jeanne de Cardilhac-nak a fejét, akit teherbe is ejtett. A gyors kényszeresküvő után Jeanne a börtönben adott életet első gyermekének, majd később Françoise-nak és húgának is. Szabadulása után az apa az Újvilágba menekült adósságai elől, ahová a családját is magával vitte. Hónapokig tartó viszontagságos utazás után Martinique-on telepedtek meg, de a napfényes karibi hangulatból a kis Françoise nem sokat élvezhetett: szigorú anyja lényegében a házból sem engedte ki gyermekeit. A családfő azonban ott sem tudta megcsinálni a szerencséjét, visszatértek hát Franciaországba. Ezután nem sokkal Constant d’Aubigné jobb létre szenderült, s családjára ekkor köszöntöttek be az igazán rossz idők: pénz és fedél nélkül húzták meg magukat egy koszos kis lakásban, anyjuk alkalmi munkából, a gyerekek koldulásból próbáltak megélhetést szerezni. Ekkor léptek közbe Jeanne rokonai: Madame de Neuillant vette magához a gyerekeket, aki testi szükségleteik mellett szigorú hugenotta neveltetésükről is gondoskodott. Ő mutatta be később a tizenhatéves Françoise-t a párizsi szalonok kedvelt, de igen szabadszájú figurájának, a drámaíró Paul Scarronnak. A férfit ekkor már évek óta köszvény kínozta, amitől jóformán megnyomorodott. Barátai azonban egyetértettek abban, hogy a művelt, szerény, bájos Françoise megfelelő társa lehetne élete utolsó éveire.
Scarrron maga is megkedvelte ezt az eszes lányt, aki még unokatestvérei kinőtt ruháiban is elragadóan festett. Az író végül ajánlatot tett neki: feleségül megy hozzá, vagy biztosít számára egy tekintélyes pénzösszeget, amivel belépést nyerhet egy békés kolostorba. Françoise a gyűrűt választotta az apácák fökötője helyett. Ezután kilenc évig volt Scarron ápolónője és háziasszonya, aki mellett a párizsi szalonélet is befogadta őt. Ennél több azonban aligha történt közte és a szinte mozgásképtelen férje között…
Megözvegyülése után Anna királyné, XIV.Lajos anyja biztosított a fiatalasszony számára csinos évjáradékot, és ekkor kezdődtek Françoise legszebb évei: ott állt, mindössze huszonöt évesen, mind személyében mind anyagilag függetlenül, ráadásul a beszámolók szerint kifejezetten vonzó teremtés volt vékony termetével, fehér bőrével, fekete hajával és álmodozó bogárszemeivel. Ekkor talált rá a szerelem is: először Louis de Mornay, Villarceaux márkijának személyében, illetve szoros szálak fűzték a kor ünnepelt színésznőjéhez és kurtizánjához, Ninon Lenclos-hoz. Ninon egyébként szeretője volt az említett márkinak is, s a Maintenon asszony életrajzát kutatók gyakran felvetik, hogy a két asszony között több volt, mint barátság... Ezt a korabeli pletykát erősíti az a tény is, hogy Françoise, Villarceaux márki és Ninon Lenclos igen sok időt töltöttek együtt hármasban a márki vidéki otthonában, sőt a Villarcaux kastély a mai napig őriz is egy titkozatos festményt, mely minden bizonnyal Maintenon asszonyt ábrázolja ruhátlanul, s amit a márki maga festett (a kép hitelessége vita tárgyát képezi, de az bizonyos, hogy azokban az években keletkezett és modell hasonlósága is gyanús…)
Bármi volt is az igazság, a szerelmi kalandoknak véget vetett Françoise kinevezése, mikor is megtették XIV. Lajos és szeretője, Athénaïs de Montespan (ld. a képen lent) közös, törvénytelen születésű gyermekeinek nevelőnőjévé. Az özvegy Scarronné tehát maga mögött hagyta a Marais szalonjait és szeretett otthonát, s beköltözött egy kényelmes Vaugiragd utcai lakásba (ma a Rue Vaugirard 114. alatt található) a királyi gyermekekkel együtt, akiket egyébként szívből megszeretett. Az asszonyt erre a posztra maga Lajos kegyencnője, Montespan márkiné szemelte ki, aki jó barátságot ápolt a néhai drámaíró feleségével. Ennek a barátságnak persze rögvest véget vetett a király érdeklődése, amit gyermekei nevelőnője iránt kezdett tanusítani… S ami egyébként tökéletesen érthető volt: Montespan asszony és a király kapcsolata ekkor már több, mint tíz éve tartott, köztük a szenvedély kihunyó félben volt. Ráadásul a márkiné szenvedélyes, nagyhangú, féltékeny asszony volt, akinek teátrális jeleneteibe a király belefáradt. A gyermekeinél tett kellemes, repülő vázáktól mentes, Vaugirard utcai látogatások, megfűszerezve Françoise nyugodt, bölcs társaságával, igazán üdítően hathattak az uralkodó megcincált idegeire…
A nevelőnő pedig tovább növelte befolyását a király fölött, mikor annak kedvencét, Montespan asszonyt belekeverték az Affair des Poisons néven elhíresült mérgezési ügybe... Csúnya história volt ez, mely nagy port kavart fel (akár egy önálló bejegyzést is megérne), s melynek felgöngyölítése során kiderült, hogy a francia nemesség színe virága bizony nem riadt vissza mérgekhez nyúlni, ha egy-egy útban lévő házastárstól vagy potenciális örökhagyótól kellett megszabadulni... Montespannét azzal vádolták, hogy egy méreggel átitatott papírossal akarta eltenni láb alól a hűtlen Lajost és annak új kedvesét. Arról, hogy a vádaknak volt-e valóság alapjuk, a mai napig nincs egyetértés a történészek között... Annyi bizonyos, hogy a király nem tartóztatta le gyermekei anyját, de idővel eltávolítatta környezetéből. Közben Lajos az egykori Scarronnét az udvarba költöztette, megtette Maintenon márkinéjának, adományozott neki egy csinos kis kastélyt (ld. a képen lent), s a Dauphine (a trónörökös feleségének) háztartásában is kapott egy előkelő posztot.
Ekkoriban jelentette ki az asszonyról a levelezései kapcsán híressé vált Madame de Sévigné: „Az udvarban Madame Maintenon a Madame Maintenant.” (lefordíthatatlan szójáték, „maintenant” azt jelenti „most” vagy „éppen”.) Nos, Madame "Most" nem csak rangját, de vallását illetően is alapos változáson ment át: szigorú hugenotta neveltetését levetkőzve, bigott katolikussá lett, aki még fivére gyermekeit is elválasztotta szüleitől, mikor azok nem voltak hajlandók átkeresztelni gyerekeiket. Maintenon márkinéjának végül sikerült elérnie azt is, amit előtte egytelen királyi szeretőnek sem: biztosította magának az egyébként csapodár király hűségét, mégpedig azzal, hogy egyre csak a pokolról és az üdvözülésről prédikált az idősödő Lajosnak, akit így terelgetett egy jámborabb életmód felé. Mikor pedig 1683-ban a királyné jobblétre szenderült, a király Françoise-t választotta párjául, és egy titkos esküvő keretin belül feleségül vette. Noha az asszonyt soha nem szentelték királynévá, sok történész szerint az ő hatására vonta vissza XIV. Lajos a nantes-i ediktumot, mellyel megtagadta a szabad vallásgyakorlást a protestánsoktól. A hugenották következetes üldözése és a katolikus egyház újbóli megerősödése mögött is az ő kezét látják.
Maintenon asszony és XIV. Lajos magánéleti titkaiból többet is megtudhattok A Borostyánszemű című történelmi regényből.
