A szeplők titkos nyelve...
...avagy: mire nem jó a szépségflastrom?
Manapság igen népszerűek azok a bulik, ahol a szórakozni vágyók különbűző színű karszalagokkal, foszforeszkáló bigyókkal vagy épp neonfényben felvillanó testfestékkel jelezhetik, hogy milyen céllal érkeztek a rendezvényre: foglaltak, szinglik, netán éppen társkereső kedvükben vannak stb. No, hát valami ilyesmi létezett a XVII-XVIII. századokban is, csak ott erre a célra szépségpöttyöket, régies kifejezéssel élve szépségflastomokat, avagy, ahogy a franciák hívták „mouche”-okat (szó szerint azt jelenti, „legyecske”) használtak.
Egy korábbi, Beszédes legyezők című bejegyzésben, volt szó arról, hogy a különböző legyező-mozdulatok másodlagos jelentésel is bírtak. De hogyan lehetett kifejezni bármit is a szépségpöttyök segítségével? Először is, le kell szögezni, hogy itt nem a természet adta szeplőkről van szó, hanem azokról a fekete papírból vagy bársonyból kivágott szépségflastromokról, amelyeket a barokk és rokokó korok asszonyai hordtak az arcukon. (Naná, hisz ellenkező estben elképzelhető, hogy még Cindy Crawford is nehezen ismerkedett volna a bálokon, ha híres anyajegye helyéhez például „A-ne-közelíts,-mert-fogalt-vagyok-és-a-pasim-egy-bazi-nagydarab-bajvívó…” jelzés társult volna.)
Hogy komolyabbra fordítsuk a szót: a „mouche”-oknak eleinte egészen gyakorlatias céljuk volt: takarni az esetleges pattanásokat és más ragyákat. Idővel azért kezdték hordani, hogy általa még fehérebbnek hasson, az ólompúder vagy rizspor által kivilágosított bőr. Fénykorában a megfelelő helyre helyezett szépségflastrom saját, titkos nyelvezettel bírt; általa kifejezhetővé vált viselőjének pillanatnyi lelkiállapota, hangulata, de akár egész személyisége is: a szemzug alá helyezett pötty azt jelentette, hogy az illet ő “Szenvedélyes” az orca közepére került a “Ledér”, a homlokra a “Méltóságteljes”. A száj szegletében pötty jelezte a külvilág felé, hogy az illető csókos kedvében van, míg az állon hordva azt, hogy viselője jó titoktartó és így tovább. A pöttyöcskék pontos jelentéséről lentebb egy komplett „Mouche-térkép” ad felvilágosítást, pontosabban azok 1680-as évekbeli jelentéséről.
A tapaszokat eleinte kör formájúra vágták, később megjelentek az apró csillagok és félholdak, így a jelentések is tovább bonyolódtak. A szemzugba ragasztott félhold például a friss szerelmi bánatra utalhatott, míg ugyanott a csillag egy bimbózó szerelemről adott hírt. Idővel pedig az egészen bonyolult alakzatok is helyet kaptak az arcokon, pl. csatahajókat vagy hintókat is megformázhattak a kis bársonydarabkák…
No, persze a szépségflastromok használatában éppúgy nem ismertek mértéket, mint a barokk korban oly sok másban, és bizony előfordult, hogy egy szépasszony oly sok mindent szeretett volna a világ felé közölni, hogy magára ragasztgatotta teljes önéletrajzát, mint ezen a képen is látható…
