A nagy francia (divat)forradalom

Forradalmi hangulathoz és forradalmi viselet

Nekem annak idején nagyszerű történelemtanárom volt, aki egyszerre tanította érdekfeszítően és érthetően még az olyan kemény diónak számító tananyagot is, mint a Nagy Francia Forradalom. Hanem el tudom képzelni, hogy sok diáknak tört bele a bicskája a francia történelem eme káoszos éveibe: labdaházi eskü, girondisták, hegypárt, mocsár, jakobinus klub, konvent, tömegével hulló rizsporos fejek... No, meg az a rengeteg évszám és dátum! Érettségire készülve sokatoknak már a könyökén jöhetett ki thermidor hava... Azt bezzeg sosem olvashattuk a történelemkönyvekben, hogy a mai retikülök létezése végső soron a Bastille lerombolásáig vezethető vissza, vagy hogy a francia forradalmároknak hála nem viselnek a férfiak a mai napig selyemharisnyát. Pedig a divat és a társadalmi-politikai változások szoros kölcsönhatásának egyik legékesebb példája a francia forradalom során megjelenő, illetve annak folyományaként kialakuló új öltözködésmód. Így arra gondoltam, érdemes volna egy bejegyzést szentelni ennek a divattörténeti szempontból roppant izgalmas időszaknak: a forradalom kitörését megelőző évektől, egészen a Napóleon bukásáig tartó, harmincegynehány évnek... 

A forradalom előestéjén uralkodó légkörnek mintegy metafórája is lehetne a végtáncát lejtő nemesség divatja: az udvari viselethez tartozó szoknyák és frizurák egyre terebélyesedtek, szinte groteszké torzultak, a női divat elvesztette a klasszikus rokokó minden eleganciáját és kifinomultságát. Az ajtókon való közlekedést lehetetlenné tévő, két oldalt kiszélesedő szoknyákról, illetve a csatahajókkal és madárfészkekkel megpakolt hatalmas hajkölteményekről számos karikatúra látott napvilágot, ami jól érzékelteti az első renddel szembeni heves ellenérzéseket. 

A Bastille lerombolásával pedig kezdetét vette a forradalom, ami ugyancsak kitermelte a maga divatját. A történelemórákról talán mindannyiunknak dereng még a sans-culotte-t kifejezés. Ez alapvetően a kisiparosokból, kiskereskedőkből, bérmunkásokból álló, egyre inkább radikalizálódó, a forradalmi hadsereg magját képező csoportot jelentette. A sans-culotte-ok egyszerű csőnadrágot (franciául pantalon-t) viseltek a nemesség és vagyonos polgárság férfidivatját évszázadokon át uraló térdharisnya helyett. A sans-culotte-ok növekvő erejétől, s az elharapódzó terrortól tartva aztán azok is elhajították selyem harisnyáikat, akik addig nem tették: senki nem merte volna megkockáztatni, hogy öltözéke miatt bélyegezzék a forradalom ellenségének. S ez a divattörténeti fordulat a mai napig is érezteti hatását: a sans-culotte-ok csőnadrágjából és a forradalmárok másik jellemző ruhadarabjából carmagnole-ből, alakult későbbi a pantalló és a szalonkabát a huszadik század, sőt napjaink férfidivatjának két alapvető elme. 1794. július 29-én, azaz Robespierre kivégzésének másnapján pedig olyasmi történt, amit mi - szerencsére - elképzelni sem tudunk: a terror alól felszabadult lakosság, a túlélő nemesség, a guillotine árnyékából épphogy megszabadult fiatalság olyan évekig tartó, egyszerre frivol, abszurd és túlzásoktól hemzsegő népünnepélybe fogott, amit talán csak az I. világháború utáni Weimari Köztársaság Berlinje tapasztal meg legközelebb. Egymást érték a bálok és az ünnepségek, a fiatalok viselkedését egyszerre jellemezte rendkívüli életigenlés és felelőtlenség... (Ha nem utálnám ezt a szót, azt mondanám, hogy ez lehetett az igazi "yolo" életérzés.:)) Ez a katartikus időszak megteremtette a maga divat ikonjait is, akik feltűnő, excenterikus és költséges öltözködésükkel hívták fel magukra a figyelmet. A férfiak nagyon magas állógallért, és színes mellényt viseltek két csúcsú fejfedővel. Hajukat két oldalt hosszúra növesztették,  fejtetőn és  tarkón rövidre vágták a kivégzettek emlékére. Őket incroyable-oknak (hihetetlenek), a nőket merveilleuses-nek (csodálatosok) nevezték. Ez utóbbiakat áttetsző, antik szobrokat idéző ruháikról és bohókás, harsány fejdíszeikről lehetett felismerni. Az indulatok csillapultával a társadalmi viszonyok mellett a divat is konszolidálódott. Az incroyable-ok és merveilleuses-ök viseletéből pedig kialakult a 19. század elejének tipikus női és féri öltözéke, melyeket mi is jól ismerhetünk különböző Jane Austin adaptációkból: a terebélyes robe á la francaise-t, felváltotta az egyszerű, többnyire fehér pamutvászonból készült ingruha... A forradalom okozta társadalmi földindulást pedig mi sem szemlélteti jobban, mint a női viselet sziluettjének radikális megváltozása: Ilyen rövid idő alatt végbemenő és ilyen mérvű divattörténeti változást is csak az I. világháború hoz magával (a lenti két fotó készülte között alig több mint 15 év telhetett el).
Az új divatnak meglepően szerteágazó következményei is lettek: fellendítette például az angol textilipart. A fehér ingruhák ugyanis, a letisztultság jegyében, kizárólag pamutból készültek, s az anyag előállításában akkoribban a szigetország járt élen. A megugrott kereslet a 18. század végén feltalált textilipari újítások (pl.: Fonó Jenny) elterjedésének is löketet adott. Napoleon meg is érezte az előző évszázadok során szárnyaló francia selyemipart fenyegető veszélyt, s meg is tiltotta az angol textil importját, az udvarban pedig az uszályos selyemruha viselését írta elő (balra). Másrészt - minthogy a könnyű pamutvászon ruhák nem nyújtottak kellő védelmet a hideg európai télben -, a sálak és kendők gyártása hatalmas lendületet kapott: a gyapjú és kasmírfeldolgozás angol és francia földön egészen az 1870-es évekig virágzott (középen). Ekkoriban jelenik meg az első, maihoz hasonlatos női kabát is, ami ugyancsak Angliából lopakodott át a kontinensre: az angol riding coat-ból kilalkuló redingote, roppant praktikus viselet volt a hölgyek számára (jobbra).A legtöbb parktikum azonban, ami a francia forradalom által elsöpört rokokó divatot követte, hamarosan eltűnt a női hétköznapokból... egy kivételével. A mai napig is érzékelhető változást, a legbecsesebb női kiegészítő, a kézitáska megjelenése jelentette: a korábbi, sok alsószoknyás, anyagokban gazdag ruhákkal ellentétben az ingruha sem zsebet, sem bevart táskákat, tarsolyokat nem rejtett többé. A kor hölgyei kénytelenek voltak hát nélkülözhetetlen személyes tárgyaikat, kecses, csuklóra akasztható táskáikban magukkal cipelni.  S lássuk be... enélkül a divattörténeti fejlemény nélkül az életünket ma már el sem tudnánk képzelni. :)

Lepjétek meg szeretteiteket egy igazán egyedi karácsonyi ajándékkal! A Borostyánszemű című történelmi regény képes kiegészítőkkel, kortörténeti érdekességekkel és olvasáshoz ajánlott zeneművekkel, teszi a történelmi hangulatot még átélhetőbbé, az olvasás élményét pedig teljessé. Kerüljétek el a karácsonyi sorban állást és vásároljátok meg most, 20% kedvezménnyel a Geopen kiadó webshopjában.