Tökfedő, csúcsos cipő és fűző

Meglepő férfi divatok a történelemből

Múlt héten bizarr szépségtrendeket vettünk sorra, s szöget ütött a fejembe, hogy a férfidivat történetének extrémitásait és melléfogásait bizony hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni. Pedig a divat túlzott majmolása és a különféle praktikátlan, nevetséges vagy éppen veszélyes hóbortok követése nem Éva lányainak a sajátja, abból a „teremtés koronái” bőven kivették részüket az évszázadok során… Következzen hát most hat olyan lap a divat nagy történelemkönyvéből, melyeket a férfinem tagjai talán szívesen kiradíroznának.

1) Krakkó cipőA hegyes orrú cipők már a 12. században is feltűntek a férfiak lábain, de gomba módra akkor kezdtek szaporodni, amikor II. Richárd angol király feleségül vette Bohémiai Annát. Az új királyné lengyel kísérete egy névtelen, evershami szerzetes beszámolója szerint fél yardos (kb. 45 centis) hosszúságú cipőkben parádézva jelent meg, s a divatot az angol és később más európai udvarok nemesei is átvették. A cipőt ezért nevezték „crakow shoesnak” vagy más néven poulaine-nek, szintén Lengyelországra utalva. A negyvenöt centis cipőorr azért extrémnek nevezhető - a szerzetes meg is említi, hogy a lengyel kíséret tagjai a cipőorrokat a lábszárhoz kötözve viselték járás közben – ezért Európában inkább a lábfej hosszának felével megtoldott cipő terjedt el.A hegyes cipők a katonai viseletbe is belopták magukat, elsősorban a lovagok hordták, minthogy lóháton nem kellett aggódniuk, hogy járás közben akadályozza őket. Ezért is jártak pórul az 1386-os sempachi csata résztvevői. Az osztrák seregen ugyanis rajtaütöttek a svájciak, ezért III. Leopold főherceg lovagjai kardjukkal vagdosták le cipőorraikat, hogy menekülni tudjanak. A svájci sereg később meg is lelte a cipőorr halmot, amit a csatát ábrázoló miniatúra hátterében is felfedezhetünk.

2) GatyapőcA 13-16. századi férfi gardrób ismeretében érthető e ruhadarab létjogosultsága: a korabeli nadrág két, különálló harisnyanadrágból állt, amire divattól függően egyszerű vagy díszes, esetleg buggyos rövidnadrágot húztak. Vagy éppenséggel feltűnő gatyapőccel hidalták át a harisnyák szárai közti fedetlen területet… Ez kezdetben egy háromszög alakú zsákot jelentett, amit madzagokkal kötöttek a csípőhöz, egyfajta szuszpenzorként. Idővel azonban a férfinem tagjai felfedezték a ruhadarabban rejlő lehetőségeket, magyarán, hogy jóval többet is mutathat a valóságos adottságoknál. És innentől nem volt megállás: a gatyapőcök az 1590-es évekre idomtalan, groteszk kiegészítőivé váltak a férfiak ruhatárának. A hatalmas, parafával vagy halcsonttal merevített „tökfedők” elterjedése egyébként egybeesik a szifilisz európai tombolásával, így – egyes történészek szerint - a bizarr divatnak lehettek logikus okai is: helyet biztosítottak a mindenféle gyógyfőzetekkel átitatott rongydaraboknak, amelyekkel az urak nyavalyájukat kúrálták, vagy amelyektől a megelőzést remélték. A gatyapőcök az egybeszabott nadrág, a bricsesz megjelenésével tűntek el a 17. században.

3) ParókabatyuA parókabatyu nem is bizarr volta, sokkal inkább ismeretlensége okán került fel a listára. Pedig ez az általában feketeszínű, összehúzható selyemzsákocska az 1730-as évektől kezdve egészen a forradalom kitöréséig a francia nemesurak mindennapos viseletének részét képezte. A kitömött gatyapőccel vagy arasznyi cipőorral szemben a parókabatyu praktikus célt szolgált: megóvta a férfiak drága öltözékét, a parókát borító pomádétól (azaz az illatosított, állati eredetű faggyútól) és a bőségesen alkalmazott rizsportól. A batyut ugyancsak fekete selyemszalag zárta le, melyet a nyakon körbetekertek és egy díszes tűvel rögzítettek: s ez volt bizony a ma ismert nyakkendő elődje!

4)  A macaroni Ennek az 1750-es években burjánzó divatirányzatnak annyiban van köze az olasz tésztaféléhez, hogy nevét a korabeli ifjaknak köszönheti, akik visszatérve Itáliából (amit jobbára a Grand Tour, a látókörüket szélesítendő, Európában tett utazás keretében látogattak meg) mindent, ami divatos, macaroninak neveztek. „That’s really macaroni!” járhatta akkoriban a mondás Londonban. A 18. századi divat – legalábbis mai szemmel - nem volt éppen férfiasnak nevezhető (harisnyák, csatos cipők, csipkés zsabók, parókák), a nemesifjak egy csoportja azonban erre is rátett egy lapáttal: ők lettek a macaronik. Minden ruhadarabjuk szorosan testhezálló és felcicomázott volt, lábukon csíkos harisnya virított, kezükben csicsás sétapálcát hordtak, de legfeltűnőbb megkülönböztető jelük a hatalmas paróka és az annak tetején billegő aprócska kalap volt.

5) Az incroyable-ok divatjaKözvetlenül a forradalom után különös napokat élt meg Párizs városa: Robespierre halálával a rettegés alól felszabaduló ifjúság, a megmaradt nemesség túlélő tagjai, egyfajta féktelen örömünneplésbe kezdtek. Véget nem érő bálok és mulatságok vették kezdetüket, s az ifjúság új, excentrikus divatirányzatokkal is ünnepelte a 18. századi „yolo” életérzést. A férfiak öltözékéről elmondható, hogy annak minden eleme a feltűnést vagy épp a megbotránkoztatást szolgálta: nagyon magas állógallért, színes, rikító mellényeket viseltek, illetve két csúcsú, ún. bikornis fejfedőt. Hajukat két oldalt hosszúra növesztették s csomókban lógni hagyták, míg fejtetőn és tarkón rövidre borotválták a kivégzettek emlékére, akik hasonló hajjal vonultak a guillotine alá. Az outfitet csavart bunkósbot, illetve vastag szemüveg vagy groteszkül nagy monokli tette teljessé. Ezeket a férfiakat incroyable-oknak (hihetetlenek), nevezték, a női megfelelőik pedig a merveilleuses (csodálatosok) voltak: őket lenge, szinte áttetsző fehér ruháikról és színes tollas hajdíszeikről lehetett felismerni.

 6) A fűzőBizony a fűző! Ezen alakformáló darabot nem csak a hölgyek hordták évszázadokon át, hanem a 19. század első felében kialakuló dandy stílust és öltözködést követő férfiak is.  A nemesi életmódot folytató, felsőközéposztálybeli ifjak, a dandyk, rendkívül sok időt és energiát fordítottak a megjelenésükre, mely az 1830-as évekre szorosan testhez simuló nadrágokat és felöltőket követelt meg. Csakhogy a természet nem minden dandynek adta meg az ehhez kívánatos alakot. Ilyenkor jött segítségül a fűző, vagy akár az egyéb testformázó kiegészítők is, mint az a karikatúrán is látható.