Higiénia és testkultúra II.
A halálos fürdő, avagy a tiszta ing, mint az egészség záloga
A korábbi, témába vágó posztban volt szó arról, hogy a fürdőházaknak és a fürdésnek – a közhiedelemmel ellentétben – nagyon is meg volt a maga kultúrája a középkori Európában. A XV. századra azonban a kedvelt közfürdők eltűntek a nagyvárosokból, s a komor várkastélyok fürdőhelyiségeiben is mind ritkábban kerültek elő azok a hatalmas fadézsák, melyben akár egy ötgyerekes család is elfért volna. De a tisztálkodástól, egészen pontosan a fürdéstől, való ódzkodás a királyi udvarokat is elérte: XIV. Lajos állítólag évente egyszer vett fürdőt, karácsony előtt. És hogy miért állt a barokk kor embere ilyen kritikusan a fürdéshez? Mert egész egyszerűen azt hitte, belehalna...
A fürdővíztől való rettegés oka a korabeli járványok tragikus pusztításában keresendő: a történelem legnagyobb pestis járványa 1348 és 1353 között tetőzött, Európa lakosságának harmadát/felét kiirtva, de a következő évszázadokban is rendre felütötte fejét a a halálos kór. Ezen kívül a szifilisz – aminek nyomait már az ősember is viseli – ekkortól kezd drámai gyorsasággal terjedő népbetegséggé válni. A szifilisz Európába való hirtelen betörésére számos magyarázat létezik, ezek közül a legvalószínűbb, hogy a Kolumbusszal visszatérő felefedezők hozták magukkal, mintegy az „őslakosok bosszújajként”, ahogyan akkoriban fogalmaztak. (Mint a Fogamzásgátlás története II. című bejegyzésben is említettük, a szifilisz ellen való védekezés egyik fejleményeként a korban ismét nagy népszerűségre tettek szert a különféle óvszerek.)
Bizonyos, hogy a fürdőházak forgalmának, melyek gyakran bordélyként is működtek, nem tett jót a nemi úton terjedő betegség megjelenése, de a közfürdőket mégsem ezért tartották a szifilisz és más kórságok melegágyának. A kor orvosai ugyanis Hippokratész és Galénosz nyomain járva keresték eme nyavalyatörések okát, s arra jutottak, hogy a betegségek okozója a miazma, a levegőben és vízben úszkáló kórság, ami a kitágult pórusokon át, az ember bőrén keresztül szivárog be a szervezetbe. A pórusokat pedig mi sem tágítja jobban, mint a víz... S íme, megszületett a korszak új népegészségügyi politikája: a fürdő egészségtelen és veszélyes, ki jót akar magának, száműzze életéből! S az emberek így is tettek: 1450-ben orvosa, Jacques Des Pars, tanácsára VII. Károly száműzte a fürdőtulajdonosokat Párizs városából, s a magánházakból is mind inkább ki-kikopott a fürdőzés szokása. Orvosaik tanácsára az emberek mindössze kezüket és arcukat mosták meg reggelente, erre a célra egy kis mosdótálat és kancsót tartottak a hálószobában, bár ezekből kétségkívül igen mutatós darabok maradtak ránk...
Ezen túlmenően tisztálkodás gyanánt egyetlen dolgot tettek: napi rendszereséggel cserélték hosszú, lenvászonból készült alsóruhájukat. A fehérnemű gyakori váltogatása az orvosok szerint egyet jelentetett az egészséggel, úgy képzelték, a tiszta vászon ing afféle páncélt képez az ember bőrén, mely hősiesen megvédi a pórusokat a káros miazmák rohamától... S az emberek lelkesen eleget is tettek az előírásnak, ami a len- és kendervászon ingek elterjedésével egyszerűbbé is vált: Racine, a drámaíró, élete utolsó éveiben harminc ilyen inget birtokolt, de egy mezei kézműves feleségének is volt öt-hat darab, így a hét minden napján tudott tisztát ölteni. Ezeket az alsó ruhákat heti rendszerességgel kimosták, s tekintve, hogy korabeli körülmények között a mosás (szappanfőzés, vízhordás, sulykolás stb.) igen megerőltető feladatnak számított, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a kor embere (pontosabban háziasszonya!) rengeteg energiát fektetett a tisztálkodásba... Csak épp nem úgy, ahogyan azt ma elképzeljük.
A fürdőzés kultúrája egészen szűk körre korlátozódott: a gyógyfürdők továbbra is nagy népszerűségnek örvendtek, illetve egyes udvari dámák gyakorta vettek kecsketejes, rózsavizes vagy egyéb szerekkel megillatosított fürdőket. A higiénia eme sötét középkora után, a sorozat következő részben, a fürdés újjászületéséről lesz szó, s többek közt az is kiderül, ki és mikor építette meg az első zuhanyozót...
