Tisztázzuk végre: miért is piros a Mikulás?

Nem Coca Cola, hanem multikulti karácsonyi puncs

Néhány éve elterjedt és makacsul tartotta (tartja?) magát az a városi legenda, mely szerint a mai gyerekek által várva-várt Mikulás külseje a Coca Cola mesteri marketing húzásának köszönheti létrejöttét, mikor is a cég saját termékének színeit (piros és fehér) adta az Amerikában Santa Claus-ként ismert figurának. Az elmélet szerint a Coca Cola által életre hívott köpcös, pirosruhás és fehér szakállú öregúr imázsa az üdítőital reklámjai által terjedt el világszerte... Arra gondoltam, az ünnep közeledtével ideje szertefoszlatni ezt a tévhitet, s kicsit ráncba szedni ezt a Mikulás-kérdést... Ki is ő, miért jön, hogyan alakult ki, miért néz ki úgy, ahogy?  A végén látni fogjuk, hogy jó öreg pirosruhás barátunk nem valamilyen globalizált-multinacionális összeesküvés terméke, sokkal inkább olyan, mint egy multikulturális karácsonyi puncs, amibe minden nép és korszak belekevert valamit a maga Mikulás képéből és hagyományaiból. A puncsunk receptje pedig  nagyjából így néz ki:  

• egy rész ősi skandináv istenség 
• egy rész ókeresztény püspök 
• néhány lokálpatrióta holland telepes 
• egy szép szelet szatirikus novella, helyettesíthető egy népszerű karácsonyi mesével 
• mindez megfűszerezve egy csepp tehetséges képregényrajzolóval 
• ha nagyon akarjuk, ízesíthető egy kis Coca Colás marketingstratégiával, de csak módjával 

A legismertebb történelmi személy, akit a legtöbben mint a Mikulás (az egyszerűség kedvéért egyelőre így nevezve, a Télapó-Mikulás problémára majd később térünk ki) előképét ismernek, Szent Miklós. Szent Miklós, a 4. században élt myrai püspök gazdag és nagylelkű egyházfi volt. A legenda szerint, mikor hírét vette, hogy egy szegény ember három lánya megfelelő hozomány híján kénytelen prostitúcióra adni a fejét, cselekvésre szánta el magát: névtelenségét megőrzendő, az éjszaka leple alatt három, arannyal teli erszényt dobott be a lányok házának ablakán... Jótettéből aztán kikerekedett a sötétedés utáni ajándékozás tradíciója, magát Szent Miklóst pedig – noha a az egyház sosem nyilvánította hivatalosan annak – a prostituáltak is védőszentjüknek tekintették. A következő legendás alak, akitől a mai Mikulás eredeztethető, még korábbi időkre nyúlik vissza. Ő az angolszász és skandináv országok ősi mondakörének istene, Woden azaz Odin. Neki már a Mikuláshoz hasonlatos attribútumai is vannak: hosszú fehér szakáll és két fekete, holló-forma segítő, Huginn és Munnin, akik - akárcsak a későbbi krampuszok a gyerekek csínytevéseiről - kéményeken hallgatózva tudósítanak az emberek viselt dolgairól. Illetve ott van Sleipnir, a nyolc lábú paripa, aki bár nem tizenkét rénszarvas, de hozzájuk hasonlóan az éjszakai égbolton szállítja gazdáját. A korai kereszténység Európájában a keresztény szokások és a szentek kultusza mellett sokáig tartották magukat pogány hitvilági elemek és tradíciók is, sőt némelyek még ma is felfedezhetően ünnepeinkben. Odin legendája sem veszett ki rögtön a kereszténység beköszöntével. Odin és Szent Miklós mitikus alakja egyszerre keringett, lebegett a formálódó kereszténység képlékeny éterében, majd összeütközve, bumm, kb. a mai Hollandia, Belgium, Észak-Franciaország területén született meg belőlük a Sinterklaas névre hallgató figura: püspöki süveget és stólát visel, mint Szent Miklós, méghozzá pirosat (!!), pásztorbotja van, éjszaka ajándékot hoz, amit a kéményen át dob be, ám hosszú, fehér szakállat hord, mint Odin, hozzá hasonlóan lovon közlekedik egy kis fekete segítő, Zwarte Piet társaságában. (Itt eszembe ötltött egy gyerekkori emlékem: a Pumukli című sorozat egyik részében Éder mester beöltözött Mikulásnak, úgy rémisztgette koboldját, hogy elviszi a zsákjában, amiért az rossz fát tett a tűzre. Éder ez alkalomból szőrös fekte kabátot öltött püspöki süveggel és pásztorbotot vett magához… sosem értettem miért, de kezd összeállni a kép.:)) Itt meg kell említeni Odin, angolszász területen Woden, egy másik tovább élését, mely Szent Miklós történetétől többé-kevésbé függetlenül fejlődött a mai Nagy Britannia területén: Karácsony apó, azaz Father Christmas, Old Christmas, esetleg Lord/Sir Christmas alakját. Karácsony apóról már az 1400-as években is tesznek írásos források említést: ő volt a “yule” névre hallgató, ősi pogány télünnepből kifejlődött karácsonyi időszak megtestesítője. Karácsony apó ekkor még nem hozott ajándékot, de eljövetelét nagy lakomával és közös énekléssel ünnepelték az angolszász közösségekben. Igen jelentős kultusza alakult ki, amit a polgári forradalommal hatalomra kerülő puriotánok igyekeztek kiírtani, ám száműzetése nem volt hosszú életű: a restauráció után a Stuart királyok, mint a régi békeidők szimbólumát vezettek vissza a köztudatba. Ajándékozó szerepét a viktoriánus időkben szerezte. Karácsony apó ugyanis az 1800-as években élte a fénykorát, akárcsak a Brit Birodalom: az életvidám és az ajándékokat bőkezűen osztó Mikulás-szerű alak maga volt az angol jólét és elégedettség megtestesítője. Gyakran jelent meg könyvek, magazinok illusztrációin, ezeken az ábrázolásokon ő egy nagydarab, de életerős, amolyan bacchusi jegyeket viselő öregúr, körülvéve étellel és itallal, amint önfeledten vigad… Ezzel a telet megszemélyesítő Karácsony apóval azonosítható Gyed Maróz kb. “Fagy Apó” a szláv folklór kitalált figurája. Kis kitérő: Ded Moroznak az orosz néphagyomány szerint - a szláv folklórban is egyedülálló módon -, női segítője van: Sznyegurocska. Ő Fagy Apó és Tavasz Anyó leánya, egy szőke, kislány hópehely koronával, akit egy gyermektelen idős pár nevelt fel. Sznyegurocska igen boldogtalan, mert a szíve jégből van és nem tud szeretni, ezért Tavasz anyó felmelegíti a lány szívét, az szerelmes lesz, s menten el is olvad... szomorú.:( A történet 19. században lejegyzett változatában ő már Fagy Apó unokája. Addigra Gyed Maróz ajándékosztogató Mikulás-féleséggé alakult, és a rendszerváltás előtt Télapóként őt várták nálunk a gyerekek. No, persze Sznyegurocska nélkül...  Hanem vessünk egy pillantást az 1800-as évek New Yorkjára: ekkor és itt kezd - hogy maradjunk az eredeti hasonlatnál - a Mikulás-puncsunk alatt igazán ropogni a tűz. Először is, a korábbi New Amsterdamban jelentős és összetartó holland gyökerű közösség élt, mely magával hozta Sinterklaas alakját az őshazából.  A holland közösség egy aktív, hagyományőrző tagja, az egész város védőszentjévé Szent Miklóst akarta megtenni. Hagyományőrző társaságot alapított, mely 1810. december 6-án, Szent Miklós napján tartotta meg nagy szabású Sinterklaas ünnepét, s ez alkalomból felkért egy Alexander Anderson nevű művészt, hogy tervezzen egy emléklapot az estéről. A erős Szent Miklós jegyekkel rendelkező Sinterklaas ezen a lapon kezd el virgácsot osztani a rossz, és zoknikba rejtett ajándékot a jó gyerekeknek (a zokni szerepét nálunk ugye a csizma játsza). Ezzel szinte egyidőben jelent meg Washington Irving egy szatírikus írása, melyben a télapónak rénszarvas vontatta szánt adott és a kéményen keresztült tette a házakba is bejáratossá. 1811-ben e kettő vegyítésével írta meg Clement Moore  “The Night Before Christmas” című meséjét, mellyel még egyet kavart a karácsonyi Mikulás-puncson:  fogta Anderson és  Irving Mikulás képét, összekeverte néhány Sinterklaasos/Odini elemmel, (pl. segítőket adott neki) és elnevezte a rénszarvasait is…  Megérkeztünk hát Santa Claushoz, azaz a Mikuláshoz!
Santa Claus/Mikulás hagyománya hamar gyökeret vert Amerikában, már csak a külleme volt képlékeny. Arra legnagyobb hatással azonban nem a Coca Cola, hanem egy  Thomas Nast nevű rajzművész és képregény rajzoló volt: 1864-től kezdve egyre-másra rajzolgatta különféle Mikulás variációt, míg 1868-ban a Sugar Plumsnak dolgozva, rá nem talált az igazira: a pirosruhás Santa Clasura, akinek képe hamar beépült a köztudatba. A Mikulást az 1870-es évektől szinte csak piros hacukában ábrázolták, azaz jóval azelőtt elnyerte általunk is ismert külsejét, hogy a Coca Cola az 1920-as években elkezdte volna Santa Clausszal reklámozni a termékét.  Az 1800-as évek végén a Santa Claussá formálódott Odin/Szt. Miklós/Sinterklaas visszatért Angliába, ahol a briteknek nagyon megtetszett a rénszarvasos, kéményen bemászós pirosruhás öregúr. Így Santa Claus kezet rázott az éppen hatalma teljében lévő Karácsony apóval, átadta neki piros gúnyáját és a többi jelvényét, sőt még a kéményen át is megtanította közlekedni. Aztán ez az új forma Mikulás, illetve különféle variációi, szépen megvetették a lábukat a kontinensen is... Kétségtelen persze, hogy a Coca Cola, pontosabban a számukra Santa Claust rajzoló Norman Rockwell, nagy szerepet játszott az amerikai Mikulás globális elterjedésében, de külsejének alakulásához vajmi kevés köze volt; azért tervezett a Coca Colának pirosruhás Mikulást, mert akkor már régen mindenki ilyen színekben pompázva képzelte el. Egyedül a méretét köszönhetik neki az óceán túloldalán: az USA-ban ugyanis az 1920-as évekig inkább egy töpörödött, kissé manó szerű lényként létezett a Mikulás, az a szép szál idős úr, aki ma az Északi-sarkon lakik, Norman Rockwell keze nyomán  jött létre… Hát ez volna a Mikulás története… Ami még mindig nem teljes, hiszen az itáliai területek Bafanája vagy a Három Királyok, mint a Mikulás-legenda alkotóelemei, most nem kerültek terítékre és ünnepének/érkezésének idejéről sem írtam: van ahol December 5-én, van ahol 6-án, máshol Szenteste, megint máshol másnap reggel érkezik. De arról nagyjából így is képet kaphattunk, hogy kit is várunk - mi magyarok legalábbis – a december 5-ről 6-ra virradó éjjelen (no persze óvodai emlékeim alapján ez sem egységes, nálunk pl. 5-én érkezett, melyen a 6-ás családból jövők rendre megütköztek). Bárhogy is, a lényeg: fölösleges marketing fogást, keresztény szentet, pogány istenséget keresni Mikulásunk alakja mögött. Ő sokszínű világunk népeinek közös “gyermeke”, fogadjuk el hát annak, ami: egy kedves hagyomány megtestesítőjének, egy narancsillatú, celofáncsörgős, kedves és dédelgetett gyermekkori élménynek… Vagy éppen egy kitörölhetetlenül fájdalmas pillanat emlékének, mikor is megtudtuk, hogy nem is létezik…Jaj.:( 

Lepjétek meg szeretteiteket egy igazán egyedi karácsonyi ajándékkal! A Borostyánszemű című történelmi regény képes kiegészítőkkel, kortörténeti érdekességekkel és olvasáshoz ajánlott zeneművekkel, teszi a történelmi hangulatot még átélhetőbbé, az olvasás élményét pedig teljessé. Kerüljétek el a karácsonyi sorban állást és vásároljátok vásároljátok meg 20% kedvezménnyel a kiadó webshopjában.<span class="TextRun SCX79062312" xml:lang="HU-HU"