2018. október 31. - Budai Lotti
Viktoriánus „gyászőrület”

Viktoriánus „gyászőrület”

Avagy a gyászidő szokásai, színei és szabályai a 19. században

A Downton Abbey című sorozat rajongóknak talán ismerős az első rész azon jelenete, amikor Lady Mary megkönnyebbüléssel fogadja a hírt, miszerint unokatestvéréért – eljegyzésük titkossága folytán – nem kell „mélygyászt” viselnie, vagy a beszélgetés, amikor Cora pár órával a rokonok halálhíre után már lányai gyászruháinak számbavételével bízza meg a szobalányt. Elsőre különösnek hathat, hogy egy haláleset kapcsán a korabeli hölgyek rögtön a gyász mélysége vagy ruhatáruk miatt kezdenek aggódni. Csakhogy azokban az időkben a gyász nemcsak érzelmi kérdést, hanem etikett- és öltözködési szabályok bonyolult rendszerét is jelentette, amelyek megszegése komoly társadalmi megvetést vonhatott maga után (gondoljunk csak az "özvegyi fátyolt" eldobó Szendrey Júlia esetére). A gyásszal együtt járó kötelező szociális elszigetelődés pedig komoly megpróbáltatást jelenthetett a régi idők emberének. És elsősorban a nőknek.untimely-passings-sm_1.jpgHogy elsősorban miért is a hölgyek szenvedtek a gyászviselés „kényelmetlenségeitől”? Nos, a válasz elég egyszerű. Minthogy a 19. század férfiemberétől nem várták el, hogy hosszasan visszavonuljon hétköznapi teendőitől, a temetés napjától kezdve elegendő volt gyászát egy fekete karszalaggal vagy kalapján viselt gyászfátyollal jeleznie. Mindeközben a hölgyek az eltávozottal való rokoni kapcsolatuktól és a gyász stációjától függően akár két évig is kötelesek voltak a gyász különféle színeit viselni, de ruházatuk anyagára és a viselhető kiegészítőkre is szigorú illemszabályok vonatkoztak. Nem beszélve az általuk gyászidőben végezhető tevékenységekről…princess-mourning22.jpgDe ne szaladjunk ennyire előre. Először is talán vizsgáljuk meg, mi is jelentette régen a gyász színét? A kézenfekvő válasz a fekete lenne. Csakhogy sokáig más színek, például a szürke, a barna, a sötétkék is lehettek a halál okozta veszteség szimbólumai, de például a francia királynék esetében a fehér jelképezte azt. Érdekesség, hogy a feketét ugyanaz a személy tette a gyász megkerülhetetlen színévé, akinek a menyasszonyi ruhák fehér színét is köszönhetjük: Viktória angol királynő. Viktória ugyanis férje, Albert herceg 1861-es eltávoztát követően halálig (azaz majd negyven éven át) mélygyászt viselt. Sőt, mondhatjuk, hogy udvarában a gyásznak jóformán kultusza alakult ki: Viktória megözvegyült udvarhölgyeitől is elvárta, hogy vele való szolidaritásként egész életükben mélygyászt viseljenek eltávozott férjükért, de még a fiatal, férjezetten udvarhölgyeit is gyászviselésre szorította saját vesztesége okán. Minthogy azonban ezen ifjú hajadonok igen nehezen viselték az udvar „gyászos” hangulatát végül az uralkodónő hétköznapokon engedélyezte számukra a félgyászt, azaz a szürke, lila, és fehér színek viselését… Ezek után meg sem lepődhetünk, hogy ha egy megözvegyült udvarhölgy arra vetemedett volna, hogy újra férjhez megy, azt a királynő azonnal elbocsátotta környezetéből. Nos, Viktória udvara nem tartozott éppen a vidám udvartartások közé…ef9c3db0596dd708641dc2485530e648.jpgBárhogyis, ahogyan az lenni szokott, a királyi család példáját az egész angol (majd európai) társadalom követte, és a gyász illem- és öltözködési szabályai is cizellálódni kezdtek. Azok időtartamára ugyancsak részletes előírások vonatkoztak. A leghosszabb ideig a feleségek gyászolták férjeiket: összesen két évig, és ebből az elsőt kötelesek voltak mélygyászban tölteni. Azaz egy éven át kizárólag feketét, elsősorban fekete kreppszövetet viselhettek ékszer nélkül, s ez idő alatt kötelesek voltak tartózkodni a társasági eseményeken való megjelenéstől is. A második évben, félgyász idején kreppszövet helyett viselhettek már például selymet is, s a fekete közé vegyülhettek más színek: szürke, fehér vagy lila.mourning_2.jpg

a978b64b6edaac41f215ed7975b5471f_1.jpg

https_2f_2fblogs-images_forbes_com_2fglendatoma_2ffiles_2f2014_2f11_2f19_-death-becomes-her-gallery-view_crop-1152x648.jpg

victorian-purple-collage-1024x653_1.jpgEkkor már ékszerek viselése is engedélyezett volt a hölgyek számára. Különösen divatosak számítottak a lignitfélék közé tartozó, zsett-nek nevezett féldrágakőből készült ékszerek, illetve az apró medálok, amelyek az elhunyt egy hajfürtjét tartalmazták.french_jet_necklace_1_1024x1024_1.jpg

131070-960x960-watch-fob_1.jpgMás családtagok eltávozása esetén a gyászidők rövidebbek, a szabályok azonban nem kevésbé összetettek voltak. Anyák gyermekeikért kilenc hónapot mélygyászban, három hónapot félgyászban töltöttek, a kreppszövet viselését a mélygyász első hat hónapjára követelték meg. Nagyszülők eltávozta estén hat-kilenc hónapig volt kötelező a gyászviselés: ebből két hónapig fekete selymet és kreppszövetet, két hónapig fekete selymet, két hónapig félgyászt lehetett illetve kellett hordani. Nagynéni vagy nagybácsi elvesztése után hat-tizenkét hétig tartott a gyászidő. Idővel a legtávolabbi rokonok halála után is érvényesült több-kevesebb kötelező gyászidő a vele járó illemszabályokkal együtt. Így néhány hétig illett meggyászolni, a meny vagy vő szüleinek eltávoztát, de még egy férfi második felesége is köteles volt két hétig az első feleség szüleinek haláláról gyászviseléssel megemlékezni. S ne higgyük, hogy e gyászkultusz csak a ruházatot és az ékszereket illette. Külön gyászidőre készült napernyők, sálak, kesztyűk, táskák és feketével szegett keszkenők álltak rendelkezésre, hogy a hölgyek kifejezhessék mély (avagy rájuk erőltetett) bánatukat. Sőt, még „gyászfehérneműk” és gyászkeretes levelező papírok is jelentek meg a piacon, amelyeken a gyászkeret szélessége az eltávozottal való rokoni kapcsolat közelségétől függött…

1871.jpgBár mondhatnánk azt is, hogy mindezek a tárgyak a „gyászpiac” termékei, hisz ezen időszak egyben a konfekció gyártás és az első nagy áruházak (pl. Bon Marché, Harrods) megnyitásának az időszaka is, így nem csoda, hogy e „gyászőrületet” meglovagolva, speciális üzletek sora nyílt meg szerte Európában.f4960fbabd771ae846b0534acf5454bc.jpgEz a jelenség a maga kissé groteszk voltában, persze szerteágazó társadalmi, gazdasági és tudományos összefüggésekben vizsgálandó. A 19. század második felében ugyanis a halál még mindig mindennapos jelenség volt egy család életében: az együtt élő generációk közvetlen közelről élték át felmenőik eltávoztát, de a gyermekágyi láz és a korai csecsemőhalandóság is rendre szedte még áldozatait. A szélesedő és vagyonosodó középosztály nélkül pedig aligha jelenhettek volna meg a gyász költséges kiegészítői a piacon, a mesterséges színezőanyagok elterjedése nélkül pedig nem válhatott volna a fekete a halál utáni időszakban viselt színné. (A megelőző évszázadokban például a fekete nem csak gyász-, de státusszimbólum is volt, minthogy a fekete szövetek előállítása igen költségesnek számított.)vm1-1.jpgA 19. század végére azonban az európai társadalom elkezdte megelégelni a túlburjánzó gyászt, nem beszélve az ezzel járó költségekről és az értelmetlennek ítélt költekezésről, ami már a temetés megszervezésénél elkezdődött. Hisz a korszakban romantikus színezetet kapó „szép halál” ideája folytán a temetési szertartás és a síremlékek is mind extravagánsabbakká váltak. Termesztésen a temetési vállalkozások is ekkor élték fénykorukat.gettyimages_644299178_0.jpgA 20. század, majd az I. világháború utáni társadalmi változások beköszöntével e gyászkultusz veszített jelentőségéből, persze eleinte csak fokozatosan. És így átgondolva, nem is igen van csodálkozni való azon, hogy 1912-ben Lady Mary még megkönnyebbüléssel fogadta a félgyász hírét…

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr1014335853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2018.11.02. 00:19:53

Hat ha egy nő nem gyászolta a férjét az gyanús volta(van, lesz)!!

pangea 2018.11.02. 07:44:55

Nagyon erdekes volt, koszi!

A zsett (jet) szerintem nem feldragako, hanem valamilyen csiszolt szén, nem?

Rhitana 2018.11.02. 07:53:12

A képen a gyászoló rokonság meglepően derűsnek tűnik...

Six 2018.11.02. 08:23:52

minden sikeres férfi mögött áll(t) egy nő, aki jól járt

OkoskaTo:rp 2018.11.02. 09:35:49

Azért az említett időtartamokat számba véve, az akkori gyerekhalandóság mellett, és a rokonság kiterjedt volta miatt egy nő kb. folyamatosan mélygyászt hordhatott volna.

fuszujka 2018.11.02. 11:03:03

Azért rossz lehetett ennyire csak a külsőségeknek élni. Főleg, hogy nem azt mondom, hogy régen nem fájt egy hozzátartozó halála, de sokkal természetesebben része volt a halál a mindennapoknak. Sokkal magasabb volt a halandóság, és a gyerekeket pl 2 éves kor alatt nem is nagyon gyászolták meg.
Múltkor volt egy cikk valahol arról, hogy régen mekkora eséllyel és mennyi idő után házasodott újra valaki, ha meghalt a házastársa. Írták, hogy volt aki pár hét után újranősült. Hát el tudom képzelni, milyen mély lehetett a gyásza..:D

BlauPerl 2018.11.02. 12:16:15

Tetszett a bejegyzés, de a cikk élvezeti értékét jelentősen rontja az, hogy tele van vesszőhibákkal, sok helyen lemaradtak betűk a szavakból.

funivia 2018.11.02. 16:37:50

Szétröhögtem magam a sűrű gyászfátyolban készített műtermi fotón. :D
A gyászruha, gyászfátyol bonyolult rendszere jelzés volt, hogy mikor kerül vissza az özvegyasszony a házasság piacra.
Ismerkedni is társaságban lehetett, így nem járhatott társaságba, nehogy hamar pótolja az elhunytat.
Az özvegyembereknek hamar szükségük volt új asszonyra, így rájuk ilyen megkötöttségek nem vonatkoztak.

Weißkopf 2018.11.02. 17:26:11

@pangea: nem lehet, hogy a jade [dzseid] nevű ásványról van szó?

Weißkopf 2018.11.02. 17:36:08

@fuszujka: Itt volt a cikk az indexen (okt. 30-án?). A felvidéki Csetnek (XVIII. század óta őrzött) anyakönyvei alapján készült, most már persze hiába keresem...

Weißkopf 2018.11.02. 18:00:30

@fuszujka: „Mert a vének bujaságra – a leánykák erszényre néznek” volt az írás címe. (Kommentáltam annak idején, ma jött válasz rá, innen tudom a címét.)

pangea 2018.11.03. 11:10:26

@Weisskopf Utananeztem, es valoban a jet feldragakonek szamit. Nem, ez nem Jade, hanem egy lignitfeleseg. Eleg puha, ezert gondoltam, higy nem feldragako, de az.