2017. szeptember 08. - Budai Lotti
A prostitúció története I.

A prostitúció története I.

Hetérák, nőstényfarkasok és szent papnők

A prostitúciót gyakran nevezzük a legősibb mesterségnek, noha - jobban belegondolva – a vadászat vagy gyűjtögetés, legalább meg kellett előzze, különben mivel is fizetett volna az ősember az ősszexért? De a tyúk és a tojás problémáján túllépve, érdemes közelebbről megvizsgálni e foglalkozás történetét, melyet a korai időkben kísérhetett tolerancia, állami szabályozás vagy éppenséggel körül lenghette vallási áhítat…. Ugyanakkor kevés olyan korral és társadalommal találkozunk, ahol a kéjelgést ne érte volna valamilyen fokú társadalmi megvetés, jóllehet – mint látni fogjuk - az jobbára csak annak űzőit, nem pedig a bordélylátogatókat vagy az utcalányokat leszólító férfiakat sújtotta…amsterdam-red-light-district-history-hooker-through-the-ages-small-e1436696347921_1.jpgHa a prostitúció nem is a legősibb mesterség, a legrégebbi ráutaló forrás nagyon is ősi, ie. 2400-ból, Mezopotámiából származik. Ez nem is meglepő: a szexualitás és a prostituáltak a sumérok vallási életében jelentős szerepet játszottak. Ishtar, a szerelem és termékenység istennőjének templomában például létezett egy rituálé, mely során a legfőbb papnő egy magasrangú pappal, olykor magával az uralkodóval közösült egy nyilvános szertartás keretében, így bocsájtva szabadon az istennő termékeny energiáit az országban. Az istennő templomban élő szolgálólányai pedig az év többi napján biztosították ezen termékeny energiák életben tartását: szexuális szolgáltatásokat nyújtottak a betérő férfiaknak, akik a fizetség egy részét az istennő templomának ajánlották fel. Hérodotosz, görög történetíró még egy ennél is különösebb szokást ír le: Babilóniában élete során legalább egyszer minden asszonynak el kellett mennie Isthar templomához, s ott addig várakoznia a megszentelt lépcsőkön ülve, míg egy férfi meg nem vásárolta szolgálatait. Az összeg és a férfi kiléte közömbös volt, egyiket sem szabadott visszautasítani, a kapott pénzt pedig szintén az istennőnek kellett felajánlani. Ha ez megtörtént, az asszony visszatérhetett otthonába. (Megjegyzendő, hogy e tekintetben számos történész megbízhatatlan forrásnak tarja Hérodotoszt, s ha a termékenységi rituálékét nem is, a szent prostitúció létezését gyakran megkérdőjelezik.)0c34a2664561031fb9411d24f90bd36e.jpgHamurappi törvényoszlopa ugyancsak tesz említést prostituáltakról, elsősorban öröklési jogaikat védi, ami egyedülálló a korban: „Ha egy papnő vagy egy prostituált, apjától földet kap (…), apja halála után fivérei kötelesek földjeit és kertjeit gondozni, és annyi gabonával, olajjal és tejjel ellátni, amennyi neki jár, s igényeit kielégíti.” (Hamurappi törvényoszlopa, 178. sz törvény) Nem volt ilyen szerencsében része az ókori görögök örömlányainak. Európa bölcsőjében a nők egyébként is jogfosztott lényekként élték mindennapjaikat, a prostituáltak helyzete pedig még a „tisztességes” asszonyokénál is rosszabb volt. (Ez megmutatkozik az antik kerámiákon is, ahol a prostituáltakat jobbára megalázó helyzetben vagy visszataszító, közönséges külsővel ábrázolták) Kivéve talán a hetaerae-k, azaz hetérák csoportját: ők alkották az örömlányok legelőkelőbb kasztját. Szép, művelt és anyagilag független nők voltak, akik hosszabb kapcsolatokban köteleződtek el, egyszerre csak egy férfi mellett. Utánuk következtek a szintén önállóan működő prostituáltak, akik alkalmi partnereiket jobbára az utcán szólították le. Gyakori ismertetőjelük volt egy különleges szandál, mely az utca porába a ”Gyere utánam!” szavakat rajzolta, elvezetve hozzájuk a potenciális kuncsaftot.screen-shot-2014-10-05-at-9-33-04-am.pngA prostituáltak legalsó és valószínűleg legszerencsétlenebb csoportját a pronai-k alkották. Ők bordélyokban dolgoztak rabszolgaként, a bordélytulajdonos pedig adót fizetett az általuk termelt bevétel után. Az Ókori Görögországban egyébként a kéjelgés minden formája adóztatás alá esett, s Szólón volt az első politikus, aki állami bordélyt hozott létre: itt a pronai-k szolgáltatásait fix áron (kb. egy korabeli közmunkás napi keresetéért) bárki igénybe vehette.hop2-58b59d4a3df78cdcd8749eaf.jpgA rómaiak meglehetősen praktikusan álltak a prostitúció kérdéséhez: a szabad vagy felszabadított nők, ha e hivatásra adták a fejüket az aedilis-nél, (afféle városi tisztségviselő), felvetethették magukat a hivatásos örömlányok, a meterixek sorába, közölve nevüket, korukat, születési helyüket és a „művésznevüket”, mely alatt szolgáltatásaikat nyújtani kívánták. A meterixek elsősorban a lupanariában, azaz a bordélyban dolgoztak, mely szó szerint farkasvermet jelent, minthogy a prostituáltakat egyszerűen csak lupának, azaz nőstényfarkasnak nevezték. A lupanariát egy bordélytulajdonos vagy „madam” vezette, akitől az örömlányok – leginkább nyomorúságos kis lyuknak tetsző – szobáikat bérelhették (lásd lent: egy Pompeii-ben feltárt lupanaria). A szoba ajtaja fölött egy tábla jelezte a bent működő örömlány nevét, s a táblát megfordítva az „occupata”, azaz foglalt felirat tűnt fel.befunky_collage2_1.jpgE nők adót fizettek, szükség esetén pedig az illetékes magisztrátusnál fel is jelenthették az esteleg fizetni elfelejtő vagy erőszakoskodó kuncsaftot. A meterixek viszonylagos köztiszteletnek örvendtek, minthogy tevékenységüket főként az éjjeli órákban űzték, szemben a prostibulákkal, a „törvényen kívüli”, azaz regisztrálatan prostituáltakkal, akik az utcán, fürdőkben és bizonyos templomok, középületek környékén árulták bájaikat. Náluk már csak a rabszolgasorban tengődő kéjnőknek volt nyomorúságosabb a helyzete, akikkel tulajdonosuk kénye-kedve szerint rendelkezhetett. Az örömlányok legnagyobb százalékát egyébként éppen ezek a rabszolganők tették ki.1280px-pompeii_brothel_5949526900_1.jpgUgyanakkor az ókori Róma utcáin a prostituáltak roppant sokszínű csoportjaival találkozhattunk. A teljesség igénye nélkül a nonariae-ék („kilenc órás lányok”) csak „limitált bárcával” bírtak, s csak kilenc óra után árulhatták bájaikat. Az aelicariae, azaz a péklányok, pékségekben dolgoztak s testük mellett férfi illetve női genitáliát formázó süteményt árultak, amit a kliens áldoztul ajánlhatott fel Venusnak. A prostituáltak legbizarrabb csoprtját kétségkívül a bustuariae alkotta. Ezek sirató lányok, asszonyok voltak, akik két temetés között a sírkertekben fogadták ügyfeleiket.  Tartozhatott azonban egy prostituált bármelyik csoportba, a „tisztességes” római asszonyoktól meg kellett különböztetnie magát: fejüket, hajukat nem takarhatták el a korabeli nők hagyományos fejkendőjével, a stolával, s - ironikus módon – tógát kellett viselniük, ami a szabad római polgárok, azaz férfiak kiváltságának számított. Ruházatuk alatt pedig egy pántszerű melltartót viseltek, ami az akkori férfiak számára szexuális vonzerővel bírt (lásd bővebben a melltartók történetéről szóló írásomat.)

A kereszténység elterjedésével a szexualitáshoz és így a prostitúcióhoz való hozzáállás is megváltozott, de természetesen a középkorban továbbra is virágzott az „ősi mesterség”. Ennek érdekességeiről a következő részben lesz szó.

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr5112810710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.09.10. 00:39:26

Nem kellene összemosni a mi fogalmaink szerinti prostituáltakat minden olyan esettel, amikor valaki nem személyes vonzalomnak engedve szeretkezik valakivel. Hiszen ha egy istennő papnője a templomba látogatóval szeretezik azért, mert ahhoz a valláshoz ez a szokás is társul, nyilván hosszú távú közösségi érdeket is szolgálva, akkor mit mondjunk arról a nőről, aki feleségül megy egy olyan férfihoz, akit nem szeret, leginkább saját érdekét szolgálva? Ha a különbséget a lába közé fogadott férfiak számában véljük megtalálni, akkor be kell vezetnünk a "kicsit prostituált" fogalmát is. :-)

szepi79 2017.09.10. 01:31:26

@Androsz: tömegesen szerelemből házasodni meglehetősen új divat, 200 éve még szinte csak érdekházasság volt, ergo a legtöbb nő olyanhoz ment hozzá, akit nem szeretett, és az sem volt ritka, hogy az esküvő napján látták egymást először (vagy 5 évvel korábban már találkoztak egyszer, gyerekként). aztán mégis a lábuk közé kapták a férjeket, mert ezt várta el a szokás. ők mennyire "kicsit prostik" egy 0-10 skálán?

Dr Halász Zsolt Szekszárd 2017.09.10. 08:25:47

Mintegy százéves "divat" a szerelmi hàzassàg...és Földünk populàciójának kisebbik rèszében.
Talán ezèrt is ennyi a boldogtalan/sikertelen házassàg: mert egy gazdasàgi-utódnemzési célt szolgálo szokás- és szabàlyrendszerben egy èrzelmi alapú kapcsolatot akarunk működtetni. Mintha egy almavàlogató gépsoron epret válogatnánk...vagy fordítva.

Jakab.gipsz 2017.09.10. 09:21:30

@szepi79:
Vagy egy férfi kapott, egy fa-picsát és az mennyivel jobb, egy 0-10 es skálán, ha már általánosítani tetszik a nő elnyomását, mint a múltban elkövetett szörnyűséges hibát.

A férfi kénytelen volt eltartani egy olyan nőt, (egy köletlen prostit) aki csak a kötelességét teljesítette.

Ne alkalmazd a kettős mércét, nem minden nő Teréz-anya.

Minden nő irigy és kapzsi ámde ezt a tényt nagyon ügyesen titkolja, ami érthető mert hiszen a legjobbat akarja, aztán kap olyant, amilyent megérdemel.

szepi79 2017.09.10. 12:35:37

@Jakab.gipsz: hol mondtam én bármire is, hogy hiba volt? nem alkottam véleményt semmiről, kizárólag tényeket mondtam, és azokat is Androsznak válaszoltam, aki behozta a "kicsit prosti" fogalmát. nem magasztaltam fel és nem is szidtam sem a nőket, sem a férfiakat. ezeket csak te láttad bele.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.09.10. 16:41:04

@szepi79: Mennyire? Nehéz kérdés. Mondjuk, 0-től 8-ig. Hiszen akit a családja kényszerít egy házasságra, a kényszert igen szigorúan értelmezve, az nem prostituálja a nőiségét, hanem választhat az élet és a valamiféle száműzetés között. Aki viszont válogat a számára vonzó tulajdonságú férjjelöltek között, és azok pozíciója, hatalma, jómódja, tehát a saját megszerezhető kényelme vagy befolyása a mérce, a személy maga érdektelen, akkor szerintem elég közel van a prostituáltsághoz. Ezt a közbeszéd és a köznyelv jól ismert módon ki is fejezi egy ilyen nőről, mint tudjuk.

v79benno 2017.09.10. 17:14:07

Nem meterix az, hanem meretrix. :)

szepi79 2017.09.10. 18:05:07

@Androsz: költői kérdés volt. arra akartam rámutatni, hogy a történelem során a legtöbb ember nem azzal házasodott / szaporodott, akivel gusztusa volt. vagy legalábbis nem az volt az elsődleges szempont.

Jakab.gipsz 2017.09.10. 20:51:32

@szepi79: Persze hogy nem a gusztus volt a fő szempont, hanem a termékenység, a meddőségtől rettegtek az emberek. Nem véletlenül voltak templomi hetérák, egy meddő nőt senki sem akart eltartani.
Ha nem tudott a nagy család segítségére lenni, a mezőgazdaság megerőltető munkájába egy kettőre belehalt és persze a magányba. Hasonló módon alakult ki a szerzetes és az apáca rend, persze meglett ez a tény ideologizálva. De magához a keresztény világnézeti hithez, ezeknek a mellékes körülményeknek nem sok köze volt.