2017. március 03. - Budai Lotti
Kesztyűs kézzel I.

Kesztyűs kézzel I.

Történelmi kesztyűkülönlegességek

Kezünk az egyik legsebezhetőbb testrészünk, melyet fagytól, forróságtól és sebesülésektől egyaránt védeni kell. Nem csoda hát, hogy a kéz védelmére szolgáló ruhadarabokra, már őskori leletek közt is bukkanhatunk. Az ősember még csupán egy bőrből készült zsákszerűséget húzott a kezére, ha nagy hidegben vadászni indult. Tutanhamon sírjából azonban szépen cizellált, ötujjas bőrkesztyű került elő, s görög-római források ugyancsak beszámolnak előkelő körök kesztyűviselési szokásiról. Elmondható hát, hogy a kesztyű nemcsak mint funkcionális ruhanemű, de mint az öltözék divatos kiegészítője is évezredek óta jelen van az emberiség (divat)történetében.
8.jpgA Római Birodalom bukásával a kesztyűviselés szokása is kikopott a divatból, s mint kiegészítő – tehát nem, mint mondjuk, a lovagi páncél része –, csak a 11-12. századoktól bukkant fel újra: az ötujjas kesztyű egyes vélemények szerint a solymászat hölgyek körében való elterjedésével lopta be magát be a középkori ember, elsősorban a nemes ruhatárába, hogy onnan aztán jó ezer évig ne is mozduljon: a kesztyű egészen az 1960-as évekig a választékos öltözködés nélkülözhetetlen kellékének számított. Ezen idő alatt számtalan hosszúság, díszítés, forma és változat jött divatba, majd veszett ki onnan, hanem a rengeteg anyag és fazon szisztematikus számbavétele helyett talán izgalmasabb volna néhány kesztyűkülönlegességen keresztül bemutatni eme kiegészítő történetét.
1200px-jean-baptiste_isabey_001.jpgA 14-16. században roppant keresett divatcikknek számítottak például az illatosított kesztyűk. Ezek gyártásában Spanyolország járt élen, és főleg állati eredetű illatanyagokat (pézsma, ámbra stb.) használtak a készítésüknél. Erzsébet, angol királynő volt talán a legnagyobb rajongója az illatosított kesztyűknek, állítólag halálakor ruhatára százhúsz párat tartalmazott. Ugyancsak Erzsébet nevéhez kötődik egy másik különleges kesztyűtípus elterjedése. Ennek a szükségesnél hosszabbak voltak az ujjai, az ujjhegyek és a kesztyű vége közötti üres teret pedig kitömték; a hosszú ujjakat ugyanis a kecsesség, a nőiesség jegyének tartották. Lent a kezeire egyébként is sokat adó I. Erzsébet hosszított kesztyűje látható.hosszu.jpgA 17. században igen keresett divatcikknek számított az ún. csirkebőr kesztyű. Hogy miért is nevezték ezeket csirkebőrnek, nem sikerült kiderítenem, ugyanis ezek nem baromfik, hanem egészen fiatal állatok, főleg kisborjúk bőréből készültek. Különlegességük, hogy mire végeztek a kikészítésükkel, olyan pergamenszerűen vékony anyaggá vált a bőr, hogy a kesztyűk összehajtogatva elfértek egy dió héjában. Kesztyűárusok elegáns üzleteik kirakatába gyakran helyeztek ki dióhéjakba szuszakolt kesztyűket, hogy ezzel is portékájuk minőségét bizonyítsák. A legfinomabb darabokat sokáig az írországi Limerick városában késztették, így ezeket a kesztyűket nevezik limericknek is. Hát, elegánsabb csengésű szó, mint a csirkebőr, nem igaz?limerick.jpgNo, és itt van a személyes kedvencem, a végtelenül kecses és nőies, kézfej nélküli kesztyű! Az ujjatlan, csak a hüvelykujjat leválasztó kesztyűféle már 13. századi síremlékeken is megfigyelhető, de igazán nagy népszerűségnek a 18. századtól örvendett a hölgyek körében. Legnépszerűbb változatában a kézfejet egy háromszögletű anyagdarab fedte.
johann_zoffany_002.jpgIlletve még egy fegyver a női kelléktárból, a mousquetaire. Ez a csuklótájon ki- és begombolható hosszú kesztyűtípus a muskétásokról kapta nevét, noha azoknak tölcsérszárú kesztyűire kevéssé hasonít. A mousquetaire-t a praktikum hívta életre. Ugyanis hölgyeknek kesztyűben még egy csésze teát sem illett elfogyasztani, a hosszú kesztyűk le- és felvétele azonban nem volt egyszerű művelet. A gombos kesztyű segítségével viselője könnyedén kiszabadíthatta kézfejét a kesztyűből, amelynek felső része ilyenkor szabadon csüngött alá, illetve vissza lehetett tűrni a szárába.
mousq.jpg

Ez azonban már átvezet minket a kesztyű-etikett bonyolult világába… Amiről talán inkább egy másik bejegyzésben essék szó.

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr4312306563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Je ne suis pas Charlie Hebdo! 2017.03.05. 20:03:04

A nagymamám mindig saját maga által horgolt csipkekesztyűt hordott, ha elment otthonról. Az éjjelszekrény fiókja tele volt fehér, bézs és fekete pamutcérnából horgolt kesztyűvel. a ridikülben is volt néhány pár. Heti rendszerességgel mosta a kesztyűket.
Ő azért hordta - túl azon, hogy szeretett elegáns lenni - mert így nem piszkolódott a keze utcán, villamoson.
Ma már modoros eleganciának tűnik, de én is szívesen hordanék kesztyűt. Télen olyan jólesik, hogy nem kell puszta kézzel megfognom a villamoson a kapaszkodót.
süti beállítások módosítása