2016. november 04. - Budai Lotti
Egészégünkre! - A tószt története

Egészégünkre! - A tószt története

A pohárköszöntő, mint a tisztelet kifejezése és a fékeveszett tivornyák melegágya

Az evés-iváshoz számtalan szokás, tradíció kötődik. Ezek közül is az egyik legmeghatározóbb a tószt. Esküvőn, családi vacsorán, szülinapokon. Van, aki elintézi egy lényegre törő „Fenékig!” felszólítással, van, aki cirkalmas körmondatokban fejezi ki magát úgy, hogy az ember keze a poharat is elfárad tartani, van, aki viccesre veszi a figurát, aztán olyan is akad, aki könnyekre fakasztja hallgatóságát egy-egy pohárköszöntő alkalmával. De hogy egyáltalán miért mondunk tósztot, honnan ered a kifejezés, és miért koccintjuk össze a poharainkat, mind kiderül a bejegyzésből...hipp_hipp_hurra_konstna_rsfest_pa_skagen_peder_severin_kr_yer.jpgNos, tudom, hogy egyre gyakrabban ismételgetem magam, de ennek a hagyománynak is megvannak a maga ókori római gyökerei. Hiába, sok mindent köszönhetünk nekik.:) A bor szakrális rítusokban, az istenek iránti tisztelet kifejezőjeként már a rómaiakat megelőzően is fontos szerepet játszott. Ám evilági személy iránti tiszteletet Augustus császár idejében kezdtek borral teli pohárral kifejezni, mikor is a szenátus elrendelte, hogy minden római házban, étkezés előtt igyanak a császár tiszteletére. Egy név szerint ismert római, Martialis, i. sz. 40 körül született költő, pedig igen egyedi módon fejezte ki tiszteletét a meghódítani kívánt hölgyek felé:  annyi pohár bort fogyasztott az illető hölgy tiszteletére, ahány betűből annak neve állt, s minden betűhöz egy-egy kis epigrammát költött.… Egy Julia esetében a módszer akár hatásos is lehetett, de egy Tranquillina Aurelia Faustina aligha lehetett elbűvölve, a tószt végére addigra merev részeg költő szavaitól… drinking.jpg De ennyit a rómaiakról, haladjunk tovább a történelemben. Angliában az első pohárköszöntő Geoffrey of Monmouth, 12. században élt brit krónikás szerint 450 körül hangzott el, mikor Vortigern király Hengist szász király tiszteletére adott lakomát: Hengist szépséges lánya, Rowena a poharát a király felé nyújtotta és így szólt: „Louerd King, waes hael!”, ami a maga nyelvén kb. azt jelentette: „Király uram, jó egészséget!” (Ebben már majdnem a mi „Egészségedre!” felkiáltásunkra ismerhetünk.) A „waes hael” kifejezés ma is megtalálható a „wassailing” szó gyökerében, ami brit nyelvterületen azt a cselekvést (is) jelöli, mikor valakinek a tiszteletére emeljük a poharunkat. Csak hogy kerek legyen a sztorink, Vortigern ott helyben meg is kérte Rowena kezét, s hamarosan egybekeltek…
wassail-cup-body.jpgA tószt kifejezés a XVI. század környékén jelent meg ugyancsak angol nyelv területen, és a „toast”, azaz pirítós szóból származik. Shakespeare A windsori víg nőkben adja e szavakat Falstaff szájába: “Menj, hozz nekem egy pint sert; tégy bele piritust.” (Rákosi Jenő fordítása) A nagy színműíró saját szavaival ez így hangzott: „Go, fetch me a quart of sack; put a toast in't.” A „quart of sack” negyed liter, fűszeres, édes bort jelent, a toast meg hát pirítóst. Akkoriban ugyanis szokás volt a bor savasságát egy szelet kenyérrel enyhíteni, később fűszeres vagy gyümölcsös kenyérszeletkéket is áztattak a borba, hogy aromáit fokozzák. Idővel pedig elterjedt, hogy a kenyeres-boros kupát az egyik jelenlévő tiszteletére körbeadták; mindenki elmondta a maga köszöntőjét, majd belekortyolt az italba, a pirítóst pedig a végén az ette meg, kinek tiszteletére a pohárköszöntő szólt. Így alakult hát ki a tószt.

A tószt hagyománya a XVII-XVIII. században élte fénykorát. Udvari fogadásokon, nemesi estélyeken, közemberek által adott vacsorákon illett egy-egy tósztot valamennyi jelenlévő vendég, illetve távolmaradó barát tiszteletére elmondani…  Mindennek persze kifinomult etikettje alakult ki: az első pohárral a királyra vagy királynőre kellett koccintani, majd a hazára, esetleg a külhonban éppen harcoló katonákra, a háziasszonyra, majd háziúrra és így szépen tovább… És nehogy azt gondoljuk, hogy egy-egy köszöntő után a vendégsereg tagjai egy gondosan kimért korttyal épp csak megnedvesítették az ajkukat, nem-nem… Illett a poharakat minden egyes tószt után fenékig üríteni. Így aztán a pohárköszöntő hagyománya szép lassan a mértéktelen ivászat ürügyéül kezdett szolgálni.157665591_1280x720.jpgErre reagálva a tósztokat korlátozni is igyekeztek: XIV. Lajos például megtiltotta, hogy udvarában a nemesei pohárköszöntőkre hivatkozva igyák le magukat a sárga földig, Amerikában pedig az 1620-30-as években tiltották be sorra a szokást a puritán közösségek.  Végül megjelent a „tósztmester” mint szakma, aki afféle korabeli rendezvényszervezőként gondoskodott arról, hogy az estélyek ne fulladjanak vég nélküli köszöntések és koccintások sorába, s hogy az esemény végén lehetőleg mindenki a saját lábán távozzon. Az első tósztmestereknek szánt kézikönyvet 1791-ben adták ki: ebben már hangzatos és cirkalmas pohárköszöntők helyett rövid és udvarias tisztelgéseket gyűjtöttek össze, idővel pedig az elfogyasztott bor mennyisége is csökkent. A XIX. századra pedig már elegendő volt éppen csak belekortyolni az italba, anélkül, hogy udvariatlannak nevezték volna az embert.1806_toast_masters_guide_02_title_page.jpgApropó udvariatlanság… A sörrel való koccintás. Ugyebár magyar ember sörrel nem koccint… Hisz, az aradi vértanúk kivégzése után Haynau és az osztrák vezérkar többi tagja sörrel koccintottak a kegyetlen megtorlást megünneplendő, tartja a legenda. A sörrel-nem-koccintás magyar hagyománya a szabadságharc leverése után egészen korán, már az 1850-es években megjelent, viszont az ominózus szabály, miszerint a tilalom 150 év múltán letelik, csak a 1990-es években kezdett száról szájra terjedni, mikor is a határidő lejárta egyébként is közelgett. Egyébként bármilyen hazafias gesztus is a sörös korsók összecsendítésének a megtagadása, az annak alapjául szolgáló történet, több sebből vérzik. Először is, semmiféle feljegyzés nem maradt fent egy, a kivégzés napján tartott fogadásról vagy más ünnepségről. De még ha lett is volna! A vértanúk korábban maguk is a császári sereg kötelékében szolgáltak, katonaember – legyen osztrák vagy magyar – aligha tartotta volna ízléses dolognak egykori tiszttársa kivégzésére koccintani… Ettől még persze nem elképzelhetetlen, hogy a döntő győzelmet megülte a vezérkar, bár ez alkalomból valószínűleg inkább koccinthattak pezsgővel, semmint „közönséges” sörrel. Végezetül pedig akkoriban az osztrákok maguk is inkább az asztalhoz csapkodták és nem összekoccintották a söröskorsóikat. Létezik elmélet, ami szerint az egész hagyomány borkereskedőktől ered, akik ily módon kívánták hazánkban népszerűtlenné tenni a sörfogyasztást...true.jpgAmire viszont nem igazán találtam magyarázatot, az a koccintás szokása. Létezik egy olyan történelmi legenda, miszerint a régi időkben, mikor a méreg még bevett fegyvernek számított elleneink kiiktatására, a koccintással jelezték a felek, hogy nem mérgezték meg a másik borát… Merthogy koccintásnál az italok átlöttyenhettek a másik pohárba. Na most ehhez igen nagy erővel kellett volna, a színültig töltött poharat megsuhintani, ami nem tűnik túl valószerűnek. Más nézetek szerint az üvegpoharak elterjedésével, a bor íze mellett annak látványa is élvezhető lett, az összekoccanó poharak hangjával pedig a fülnek kívánták megadni a maga örömét. Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a szokás csak a kristálypoharak elterjedésével jelent meg, akár azért, hogy a szépen csilingelő hanggal lehessen annak minőségét ellenőrizni vagy akárcsak egyszerűen gyönyörködni az összekoccanó poharak hangjában... (De ha bárki ismeri a koccintás pontos eredetét, azt szívesen veszem.:)) Egészségetekre!:)the-merry-lute-player-frans-hals.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr7811788631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyurikutya 2017.02.04. 18:27:28

Kiváló írás, ahogy tőled már megszoktuk. Értékes, és érdekes. Csak egy hiányérzetem van: az illusztrációk címét, a festők nevét, ha kérhetem...

Torz 2017.02.04. 18:59:02

@Gyurikutya: Csatlakozom, köszönjük a posztot!

Coco Binky · http://cocobinky.blog.hu 2017.02.04. 19:40:54

Annyit tudok, hogy Oroszországban még mindig nagy divat a tószt. Az oroszok híres díváját, Alla Pugacsovát egyszer majdnem megölték, mert nem hagyta, hogy elmondja az illető a pohárköszöntőjét.
cocobinky.blog.hu/2012/05/14/dzsuna_meg_akarta_olni_alla_pugacsovat

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.02.04. 21:23:06

azért a koccintás ennél bonyolultabb, kezdjük ott hogy már akkor koccintottak a harcosok amikor még ki se alakult a kupa, vagy a korsó, ami fémből, fából volt, hangja mindennek van és változik a bele öntött nedű sűrűségétől függően, ezt megelőzően sisakból is kortyoltak ami szintén fém, vagy bármiből amibe lehetett önteni italt, kürt, lábbeli, sőt a kinyírt ellenség koponyája (ez ma már lehet gusztustalan, de olyan korról beszélünk, ahol az átlag férfikor 30 év volt ha az illető szerencsés volt)

Arad téma - a Bach korszakban olyan megszorítások voltak a magyarokkal szemben mint kb az 50-es évek elején Rákosi korában, a magyar mindig Boros nemzet volt, ezért folyamatosan elvették tőlük a lehetőséget, hogy bort igyanak, mert közben cselszövések is születhettek volna, ekkoriban minden rendes férfi ivókban, kávézókban vitatta meg a politikai ügyeket, ez után jött divatba, hogy ha nem ihatnak bort se, és kényszerítik rá hogy egy nem magyaros italt igyanak, akkor dacból nem koccintanak vele

Ami viszont érdekelne, koccintásnál kivel illik koccintani, van-e erre etikett.
Ha hárman vagyunk kivel koccintsak először, családtag, testvér, vagy barátnő, feleség?

GJT 2017.02.06. 05:50:21

@scal: A koccintás sorrendjénél a státuszt (vendég nő, vendég férfi, családtag nő, - férfi, akár testvér nő, - férfi, stb) a kort (nyilván idősebbtől fiatalabbig) és a fizikai távolságot érdemes figyelni, a feleség (főleg ha háziasszony egyben) az utolsó.

Budai Lotti 2017.02.08. 18:28:36

@Gyurikutya: Köszönöm az elismerést, igazán jól esik!:) Az illusztrációkat illető észrevétel teljesen jogos. Sajnos a rendszer képaláírásokat csak galéria beillesztésénél enged hozzáadni, pedig az lenne a legelegánsabb megoldás... Általában megpróbálom beleszőni a posztba a címet és a művészt, de ahol ez nem működik, ott is igyekszem majd összeszedni a bejegyzés végén az alkotókat...