2016. október 21. - Budai Lotti
Higiénia és testkultúra II.

Higiénia és testkultúra II.

A halálos fürdő, avagy a tiszta ing, mint az egészség záloga

A korábbi, témába vágó posztban volt szó arról, hogy a fürdőházaknak és a fürdésnek – a közhiedelemmel ellentétben – nagyon is meg volt a maga kultúrája a középkori Európában. A XV. századra azonban a kedvelt közfürdők eltűntek a nagyvárosokból, s a komor várkastélyok fürdőhelyiségeiben is mind ritkábban kerültek elő azok a hatalmas fadézsák, melyben akár egy ötgyerekes család is elfért volna. De a tisztálkodástól, egészen pontosan a fürdéstől, való ódzkodás a királyi udvarokat is elérte: XIV. Lajos állítólag évente egyszer vett fürdőt, karácsony előtt. És hogy miért állt a barokk kor embere ilyen kritikusan a fürdéshez? Mert egész egyszerűen azt hitte, belehalna...

sc106893.jpg

A fürdővíztől való rettegés oka a korabeli járványok tragikus pusztításában keresendő: a történelem legnagyobb pestis járványa 1348 és 1353 között tetőzött, Európa lakosságának harmadát/felét kiirtva, de a következő évszázadokban is rendre felütötte fejét a a halálos kór. Ezen kívül a szifilisz – aminek nyomait már az ősember is viseli – ekkortól kezd drámai gyorsasággal terjedő népbetegséggé válni. A szifilisz Európába való hirtelen betörésére számos magyarázat létezik, ezek közül a legvalószínűbb, hogy a Kolumbusszal visszatérő felefedezők hozták magukkal, mintegy az „őslakosok bosszújajként”, ahogyan akkoriban fogalmaztak.  (Mint a Fogamzásgátlás története II. című bejegyzésben is említettük, a szifilisz ellen való védekezés egyik fejleményeként a korban ismét nagy népszerűségre tettek szert a különféle óvszerek.)

42-24063922_ext.jpg

Bizonyos, hogy a fürdőházak forgalmának, melyek gyakran bordélyként is működtek, nem tett jót a nemi úton terjedő betegség megjelenése, de a közfürdőket mégsem ezért tartották a szifilisz és más kórságok melegágyának. A kor orvosai ugyanis Hippokratész és Galénosz nyomain járva keresték eme nyavalyatörések okát, s arra jutottak, hogy a betegségek okozója miazma, a levegőben és vízben úszkáló  kórság, ami a kitágult pórusokon át, az ember bőrén keresztül szivárog be a szervezetbe. A pórusokat pedig mi sem tágítja jobban, mint a víz... S íme, megszületett a korszak új népegészségügyi politikája: a fürdő egészségtelen és veszélyes, ki jót akar magának, száműzze életéből! S az emberek így is tettek: 1450-ben orvosa, Jacques Des Pars, tanácsára VII. Károly száműzte a fürdőtulajdonosokat Párizs városából, s a magánházakból is mind inkább ki-kikopott a fürdőzés szokása. Orvosaik tanácsára az emberek mindössze kezüket és arcukat mosták meg reggelente, erre a célra egy kis mosdótálat és kancsót tartottak a hálószobában, bár ezekből kétségkívül igen mutatós darabok maradtak ránk...  

bcd2d0a711aae5f26ca15886489081c4.jpg

 

Ezen túlmenően tisztálkodás gyanánt egyetlen dolgot tettek: napi rendszereséggel cserélték hosszú, lenvászonból készült alsóruhájukat. A fehérnemű gyakori váltogatása az orvosok szerint egyet jelentetett az egészséggel, úgy képzelték, a tiszta vászon ing afféle ncélt képez az ember bőrén, mely hősiesen megvédi a pórusokat a káros miazmák rohamától... S az emberek lelkesen eleget is tettek az előírásnak, ami a len- és kendervászon ingek elterjedésével egyszerűbbé is vált: Racine, a drámaíró, élete utolsó éveiben harminc ilyen inget birtokolt, de egy mezei kézműves feleségének is volt öt-hat darab, így a hét minden napján tudott tisztát ölteni. Ezeket az alsó ruhákat heti rendszerességgel kimosták, s tekintve, hogy korabeli körülmények között a mosás (szappanfőzés, vízhordás, sulykolás stb.) igen megerőltető feladatnak számított, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a kor embere (pontosabban háziasszonya!) rengeteg energiát fektetett a tisztálkodásba... Csak épp nem úgy, ahogyan azt ma elképzeljük. 

fu_rde_s2.jpg

A fürdőzés kultúrája egészen szűk körre korlátozódott: a gyógyfürdők továbbra is nagy népszerűségnek örvendtek, illetve egyes udvari dámák gyakorta vettek kecsketejes, rózsavizes vagy egyéb szerekkel megillatosított fürdőket. A higiénia eme sötét középkora után, a sorozat következő részben, a fürdés újjászületéséről lesz szó, s többek közt az is kiderül, ki és mikor építette meg az első zuhanyozót... 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr1811669742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LondoniTódi · http://greenwichlakas.blog.hu 2016.10.23. 01:32:28

Azért az évente egy fürdés még akkor is meredek, ha közben mosakodott...

CM2131 2016.10.23. 11:11:50

Tegyük hozzá, hogy a mai fürdők vegyszerrel kezelt medencéiben is nagyon durva fertőzéseket lehet összeszedni, szóval nem biztos hogy olyan nagy butaság volt ez.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.10.23. 17:28:10

fúj ez undorító!
én naponta 10x fürdök. szerintem aki nem fürdik naponta 10x, az büdös igénytelen ember!
XD

Almandin 2016.10.23. 19:32:40

@CM2131: Ezért egészségesebb az otthoni fürdés, saját fürdőkádban.

Almandin 2016.10.23. 19:35:49

@endike: Ezért fejlődött akkoriban magas szintre a francia parfümkultúra. Amúgy, mivel az előkelőek parókákat viseltek, külön tetűvakaró fésűket csináltak. A ritka hajmosás miatt ugyanis sok ember megtetvesedett, ami paróka alatt nagyon viszketett. Kínjaik csökkentésére kitalálták, hogy lehet illedelmesen vakarózni társaságban ezekkel a hosszú fésűkkel.