2016. szeptember 08. - Budai Lotti
Rizsporos szívtiprók I.

Rizsporos szívtiprók I.

Néhány szó a férfi szépségideálról és Sunderland earljéről

A férfi szépségideál, csak úgy, mint a női, mindig változott az idők folyamán. Például az ősember esetében, már akkor szexinek számított egy pasi, ha a barlangba időről-időre leölt állatok véres tetemeivel tért meg, gyorsan tudott tüzet rakni vagy egyszerűen csak megélte a huszonötöt. Idővel a női elvárások persze összetettebbek lettek, de a reneszánsz asszonyai még mindig tapsikolhattak örömükben, ha férjeiknek középkorukra megvolt minden foga és nem volt himlőhelyes az arcuk. S úgy általában: a múlt századi szépségideálok köszönőviszonyban sincsennek a maival, (leszámítva talán a korai 1800-as évek Mr. Darcy-jait, lásd a szépfiút lent.:)), így aztán a Rizsporos Szívtiprók sorozat tagjait, némi elnézéssel szükséges szemlélni.

tumblr_m7p4jjmbgn1qeu6ilo1_1280.jpg

Mikor a barokk és rokokó korok férfi szépségeit kezdtem csokorbagyűjteni, nagy fába vágtam a fejszémet. Hiszen hiába is próbálom az akkori asszonyok szemével nézni őket, azért a Napkirály udvarában megforduló, fehér ólompúderben meghempergetett, bodorított parókákban és magasított cipősarkakban tipegő udvaroncok láttán nem igazán kiáltanék fel, hogy „Igen, ezeket a géneket akarom a gyerekeimnek!” Hogy arról a mai szemmel szexinek csöppet sem tekinthető szűk harisnyába bujtatott lábakról már ne is beszéljünk…

 

hyacinthe_rigaud_louis_xiv_roi_de_france_1638-1715_google_art_project.jpg

Mindazonáltal a barokk és rokokó korokban is megtalálhatjuk azokat a férfiakat, akiket látva talán-talán ma is oldalba böknénk barátnőnket, hogy: „Nézd, de jó pasi!”, ha egy verőfényes szombat délutánon meglátnánk őket a Fröccsteraszon üldögélni… Következzen tehát a XVII-XVIII. század egy új megközelítésű arcképcsarnokának első tagja:

Robert Spencer, Sunderland második earlje:

robertspencer1641_1.jpg

Első barokk-macsónk egy vérbeli rosszfiú: a Stuart-restauráció ügyeletes köpönyegforgatója, Robert Spencer, azaz Sunderland earl-je. A jóképű Sunderland barátja volt a katolikus Jakab hercegnek, aki a protestáns Anglia trónjának várományosa volt. Barátságuk ellenére, mikor a Parlamentben kezdeményezték Jakab kizárást az öröklési rendből, Sunderland a kizáráspártiakkal tartott. Az indítvány végül elbukott, Jakab trónra lépett és megbocsátotta barátjának kis ballépését, majd magas pozíciót jutatott neki. Sunderland azonban újra elárulta pártfogóját, mikor belekeveredett a Monmouth herceg vezette felkelésbe, aki Jakab elődjének, II. Károlynak a törvénytelen fia volt, s aki magának követelte a koronát. A felkelés leverése után a király ismételten visszafogadta bizalmába Sunderlandet, aki hálából rögvest Hollandiába menekült, mikor Orániai Vilmos megszállta Angliát és vérontás nélkül megszerezte az angol trónt. Idővel Sunderland visszatért Angliába, ahol az új, protestáns uralkodó oldalán is nagy befolyásra tett szert. Az earl vallását illetően sem volt túl állhatatos: II. Károly idején az anglikán hitet vallotta, Jakab alatt katolizált, majd Orániai Vilmos alatt ismét visszatért az anglikán egyház kebelébe. Kérdezhetnénk, ennyi köpönyegforgatást, hogy sikerült épp bőrrel megúsznia? Hát, nem utolsó sorban a nőknek köszönhetően: Robert Sunderland kora híresen szép férfija volt… Modenai Mária, Jakab felesége, több ízben is megmentette a bőrét, s rajongói közé számított Louise de Kérouaille, II. Károly szeretője is. Ha viszont hihetünk a korabeli beszámolóknak, modora kifejezetten durva, humora gyakran maró és gúnyos volt, ahogyan az már csak a vérbeli rosszfiúknál lenni szokott…

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr2010407338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.