2016. szeptember 06. - Budai Lotti
A blogról

A blogról

 

Gondoltátok volna, hogy a XVII. század kozmetikumainak többségéhez az ólom és a higany szolgált alapanyagul, ami olykor halálos mérgezéseket is okozott? S hogy még egy ártalmatlan tojásfehérjéből és mandulaolajból kevert arckrém is tartalmazhatott emberi vizeletet, mivel úgy hitték, az fehéríti a bőrt?  Pedig nagy valószínűséggel ezek a készítmények megtalálhatóak voltak Françoise de Maintenon pipereasztalkáján is, aki egy börtönben látta meg a napvilágot, kisgyermekként az utcán koldult, mégis XIV. Lajos király feleségeként fejezete be életét. De hasonlóan érdekes karriert futott be Marie Petit kisasszony is, aki egy illegális kártyabarlang tulajdonosnőjéből lett a Napkirály követe a Perzsa sah udvarában… No, és azt tudtátok, hogy a XVIII. században a legyező használatnak titkos jelrendszere volt, a fogápoláshoz timsót használtak, az óvszer pedig juhbélből készült? Vagy azt, hogy Marie Antionette idején a hölgyek akár napokon keresztül is ülve aludtak, hogy félméteres hajkölteményeik sértetlenek maradjanak? És ki gondolta volna, hogy Madame Tussaud pályafutása kezdetén azzal kereste kenyerét, hogy a Francia Forradalomban lenyakazottak fejéről készített viaszlenyomatokat, köztük az imént említett szerencsétlen Marie Antoinettéről is?

lady_at_her_toilet_google_art_project_1.jpg

Ezen a blogon ilyen és ezekhez hasonló bejegyzésekkel találkozhattok majd: megismerkedhettek a barokk és rokokó korszakok néhány rendkívüli asszonyával, akiknek sikerült neveiket a történelem férfiak által írt lapjaira feljegyezni, illetve bepillanthattok a letűnt századok női hétköznapjainak érdekes, olykor meghökkentő részleteibe, Természetesen a férfiakat sem mellőzzük teljesen, hiszen jó néhány bejegyzés fog feldolgozni nemtől független témákat és olyan hétköznapi problémákat, mellyel mindedkét nem képviselői szembesültek a történelem során. Ezen a ponton, azonban rögtön fel is merül a kérdés, hogy mégis kinek a hétköznapjaira gondolunk itt? Madame Matignon, a XVIII. század extravagáns hajkölteményeiről elhíresült társasági dámájának egy átlagos hétköznapja azzal kezdődött, hogy hajnali hatkor beült a rizsporosszobába, és a fodrászmester monsieur Beaulard három órán keresztül készítette az aznapi frizuráját… Míg egy párizsi cserzővarga történelem által fel nem jegyzett nevű felesége kénytelen volt minden napot azzal kezdeni, hogy a két vállán hozott vizet a házhoz, Párizs harmincöt nyilvános kutjának egyikéről. Ha viszont a számok tükrébe nézünk, akkor azt kell mondanunk, hogy szegény cserzővargáné vízhordós reggelei nevezhetőek hétköznapinak: Párizs lakossága a XVIII. század végén kb. hatszáz ezer főt tett ki, ebből huszonötezer tartozott a kivételezett helyzetű arisztokráciához, azaz a lakosság mindössze három százaléka kezdte a napjait kényelmes körülmények között. Ennek megfelelően, ha a XVII-XVIII. század igazi hétköznapjait szeretnénk megismerni, akkor bizony nem a Napkirály vagy Marie Antoinette udvarát jellemző glamourt vagy a hóbortos divatterndeket kellene Nektek bemutatnom. Hanem példának okáért olyan tényekről kellene szót ejtenünk, hogy a XVII. század végén egy várandós nőnek öt százalék esélye volt arra, hogy belehaljon a szülésbe, s hogy ha túl is élte gyermeke világrajövetelét, akkor huszonnégy-negyvennyolc órán belül már újra a földeken vagy férje műhelyében dolgozott. Vagy hogy az 1600-as évek végi Franciaországban mindössze a nők tizennégy százaléka tudta leírni a nevét, és hogy még egy nemesasszonyt is minden további nélkül kolostorba vagy bolondokházába zártathatott a férje, ha valamiért az magára haragította az urát…

jean-baptiste_greuze_french_the_laundress_la_blanchisseuse_google_art_project_1.jpg

S én a magam részéről igyekezni is fogok, hogy a kellő tisztelettel és gyakorisággal megemlékezzünk a valóban hétköznapi asszonyok hétköznapjairól, de emellett óhatatlanul magával fog ragadni az Ancién Régime nemesasszonyainak, a György korabeli angol ladyknek vagy éppen az Osztrák-Magyar Monarchia csillagkeresztes dámáinak intrikákkal és szaténsuhogással teli mindennapjai… Azaz röviden szólva: olykor-olykor egy kis rizsport fogok hinteni a hétköznapokra…

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr6111683543